Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Végh László
VÉGH LÁSZLÓ 380 később Pesten dolgozott. Nem volt tehát klasszikus értelemben vett magasabb iskolai végzettségük, de mindketten ambiciózus emberek voltak. Anyám főleg családi okok miatt nem tanulhatott, mivel több testvére volt, és ő volt a legidősebb, még ma is él hat nagybátyám, ezért ő tulajdonképpen a nagymamám fő segítője volt a kisebb testvérek nevelésében.- Otthon, gondolom, voltak könyvek, egyebek.- Könyvek persze voltak, egy-két könyv, ami mindenhol megvolt. Először is, apám családja református volt. Az öregapám, akit szintén Végh Kálmánnak hívtak, a sárosfai Bittó uradalomban volt gépészkovács, ami az akkori időkben nagy dolog volt. Pesten a Ganz-gyárban angol gépészmesterek által üzemeltetett tanfolyamokon vett részt, gőzekeszerelő- mesternek képezték ki őt annak idején. Megvannak a különböző mesterlevelei is. Ő egyébként Felistálról származott, s mikor elvégezte a pesti tanfolyamokat, még a háború előtt az 1910-es években, akkor költöztek Sárosfára a Bittó uradalom szolgálatába. Vagyis egy tiszta katolikus faluba. Az övé volt az egyedüli református család a faluban. Még a könyvekkel kapcsolatban annyit, hogy öregapám olvasni szerető és a könyveket, a műveltséget tisztelő szakmunkás volt, s valószínűleg bekapcsolódott ezekbe az akkor divatos munkásolvasókörökbe is. Gyerekkoromból emlékszem rá, hogy pihenés közben mindig könyv volt a kezében és olvasott. Neki mint református embernek megvolt a nagy biblia, kis biblia, a mindenféle Verne- és más könyvek. Ilyen könyvekre emlékszem. Ami könyvélményem még a gyerekkoromban volt, az már az 50-es évek termékeihez fűződik. Az MKBK, a Magyar Könyvbarátok Köre, a Csemadok égisze alatt kiadott magyar klasszikusok meg mindenfélék nálunk már úgy megvoltak. Saját könyvtárépítés szóba se jött, ilyen nem volt, de azok a könyvek megvoltak. Aztán megvoltak az 50-es évekbeli magyar könyvkiadás termékei, a Magyarországról áthozott közös kiadású könyvek, a János vitéz, a Toldi, ezek kiadásai bennem vannak. Ez volt a könyvtáram. Gyerekkoromban nem éreztem semmilyen korlátozást a tanulásban, mert tanulni fontos dolog volt, olvasni még fontosabb, és ennek a tisztelete élt a családunkban. Ez benne volt a családban az apám és az anyám részéről is. Anyám és anyai nagymamám is olvasott emberek voltak. Szerettek olvasni, mindig könyv volt a kezükben. Az úgy bennem volt, hogy fontos dolog az életben, hogy valaki művelődjön, olvasson, tudjon valamit.- Hányán voltatok testvérek.- Öten voltunk testvérek. A nővérem, aki 1944-ben született, utána hosszú szünet volt, jött a háború, front meg mindenféle. Elég az hozzá, hogy a nővérem 1944. augusztus 31-én született, de akkor apu már nem volt otthon. Kint volt a fronton. A Donnál is volt. Vannak képeim is az egész oroszországi vonulásról és visszavonulásról. S bár a visszavonulás során erre jöttek, apám nem mert elszökni, hanem ment a társaival, a fronttal tovább Németországba, ahol amerikai fogságba esett és 1948-ig amerikai fogságban volt. Franciaországban, Perpignanban, ez egy kis város Dél-Franciaországban, ott volt az apu fogságban, ahol különben igen jól érezte magát. Megvan a levelezése anyámmal abból az időből, amit még tartogatok. Talán egyszer majd kiadjuk ezeket a leveleket.- Akkor ő hazajött, és te születtél második gyerekként.
