Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

Szép Attila

Szilárd azért nem hagyta békén a dolgot, pontosabban nem hagyta békén őt a dolog, és Mistríkovától elkérte az ő alapszabályukat. S Mistríková kinyomtatta neki számítógépen. Akkor megnéztük, elolvastuk, és az volt a legalapvetőbb minta. És ekkor kezdődtek - most térek vissza a prágaiakra - a komolyabb egyeztetések a prágaiakkal, meg a brünniekkel, meg a nyitraiakkal, meg még talán a kassaiakkal is, de Kassa nem volt jelentős. Főleg ez a három volt jelentős, Nyitra, Brünn meg Prága. Prága azért, mert ők, a prágai magyar diákok mindig azt hitték, hogy ők a világ közepe, mert Prágában vannak, és ők a legjobbak. A brünniek, az egy vagány társaság volt, különösebben a politika nem érdekelte őket, többnyire technikusok voltak, jól meg voltak szervezve, mindig együtt voltak, ilyen kis kommunákban éltek, ugye, ha magyar szót hallottak, már megszólítottak Brünnben a villamoson, hogy te magyar vagy, akárkit, aki magyar volt. Pozsony az más volt, itt sok volt, nagy volt a tömeg, sokkal többen voltunk, Pozsonyban elkezdtek megalakulni a különböző kari klubok. (...) Úgyhogy ezek voltak az alapszabály körül. Aztán mire elfogadtuk, bejegyezték, akkor már nem volt tárgytalan, de már kialakult egy struktúra. Sok-sok kérdést meg kellett oldani, hogy ha Diákszövetség, akkor a középiskolásokkal mi lesz, azok hogyan kapcsolódnak. És rengetegféle elképzelés volt, hogy paralell struktúrák, akkor külön kamarák, hogy a főiskolás klubokra építeni, vagy nem azokra kell építeni. Végül is aztán maradt ez, így sikerült. Olyan kiforratlan volt minden. Amikor én otthagytam, és amikor még tudtam követni, az egész ilyen kiforratlan volt, még mozgásban is volt, és az az egy-két, pontosabban kettő, két közgyűlésen vettem én részt, az egyik Újvárban volt, Tibor szervezte meg Újvárban a Csemadokban.- A májusi?- Igen, ez májusban volt. Azon elég sokan voltunk.- Hogyan kerültek oda a küldöttek?- Voltak helyi csoportok az iskolákon. Az iskolákon voltak helyi csoportjaink, a középiskolákon is, meg hát persze a főiskolások, azokat ismertük. Végül is maradtak a főiskolás klubok, amire ráépült az egész, mert azok működtek, azok tudtak egymásról, aztán a középiskolások, akiket be tudtunk szervezni, akiket ismertünk. Én nem ismerek neveket, mert én nem igazán foglalkoztam ezzel. Az alapszabállyal igen, az érdekelt, s aztán jött a másik, aki ezt megírta, aki képes volt megírni, az a Hájos Zoli, jogász, aki tudta, hogy hogyan kell megfogalmazni. Nélküle nemigen hoztuk volna össze.

(...)- Amikor elkezdődött az intézményesülés, tehát amikor kiderült, hogy iroda kell, írógép kell, számítógép, akkor még mindig az eredeti mag dolgozott a szövetségben?- Igen. Az első ember, a legismertebb, meg a legnépszerűbb, az a Szilárd volt kezdetben. Neki volt a legnagyobb hangja, aztán a Jóska és a Péter. Habár a Péter az valahogyan télen, volt egy ilyen nézeteltérés, s a Péter azt mondta, hogy nem érdek-375

C(7fr P ATT 11 A

L.I / \ I II J