Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Szép Attila
376 li a politika. S aztán kivonult. Ez valamikor télen volt, január-február táján. Még ott a Csemadokban. Jóska volt, Páll Tibor volt, Litomericky volt, aztán Hájos Zoli, aki nagyon sokat csinált, az alapszabályt, jött, megállt itt mindig, meg el is jött közgyűlésekre, vagy valami, ahol meg kellett magyarázni, az alapszabály elfogadásánál.- Hogy a Diákszövetségnek konkrét ügyekben milyen szerepe volt, az eddig a SZiSZ-vagyon felosztása kapcsán merült fel. Nem esett szó arról, hogy milyen szerepe volt az egyetemi és a tanszéki vezetésváltásban.- Az egész egyetemi dolgokban, azt nem tudom, mert oda a Szilárd volt delegálva, ő járt a koordinációs tanácsba, ahol a Diákszövetség alanyi jogon kapott egy helyet, s a Szilárd volt az.- De azt talán követni tudtad, hogy a tanszéken mi történt.- Igen. A tanszéken, ott egy gyűlésre emlékszem. Ezt a Fonod hfvta össze, a Fonódnak a leváltása volt a tét. Elnézést kérek, de annyira nem pontosak az információim.- Hogyan fogadta a tanszék a Diákszövetség megalakulását, milyen volt a hangulat a tanszéken?- A Fonod először meg volt sértve, mikor visszahívták őt, vérig volt sértve. Aztán a diákok nyomására lett a Zsiga a tanszékvezető.- Miért esett a diákok választása éppen Zalabai Zsigmondra?- Mert igazából senki más nem volt elfogadható. Nem a diákok számára, dehát ő volt a legperspektivikusabb. Hát most, ha megnézzük, hogy kik voltak ott, rajta kívül nem volt nagyon más, nem volt alternatívánk igazán. Meg tényleg bíztak is benne, népszerű is volt, jó órákat tartott, elhitték, illetve volt egy olyan bizalom, hogy ez képes megcsinálni, megreformálni a tanszéket, kicsit rendberázni, új embereket hozni egyrészt, másrészt egy kicsit felfrissíteni, átrángatni egy századdal odébb a tanszéket. Ezek voltak a legfontosabb érvek. De fölmerült még a Popélynak is a neve, ha jól emlékszem, akit akartak- Két közgyűlést említettél, hogy végigcsináltál. Az elsőt, a májusit...- Igen, és aztán volt még egy október végén, így valahogyan. Hogy végigcsináltam, az mondjuk túlzás. A második, az igen szerény közgyűlés volt, nagyon kevesen jöttek el. Párkányban, a Tárnok Marinak az édesanyja, az ott dolgozott a papírgyárnak a tanoncképzőjében, konyhafőnök, vagy valami ilyen, s ott volt a közgyűlés. Húszán lehettünk, vagy huszonötén, kevesen voltunk. És én Prágában voltam akkor már, csak külön erre jöttem haza. Szombati nap volt. Ha nem Párkányban van, akkor ném is mentem volna el rá. Hazautazni éjszaka, meg minden, aztán visszamentem vasárnap Prágába. Ez az ötödik évben volt, én ötödéves voltam, és ez volt az a
