Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

Szép Attila

CVF p ATT 11 AkJ £« L I ľ \ 1 I I L f\

372 után engem már zavart, hogy nem tanulunk, mondom, délután lehet forradalmat csinálni, délelőtt meg tanulni kéne, vagy valami. És én jártam a könyvtárba, meg újságot olvasni.- Szóval csütörtökig hallgattad a többieket. De egy ponton mégis bekapcsolódtál a Diákszövetség szervezésébe. Hiszen nálad vannak az alapszabály-tervezetek.- De akkor nem úgy alakultak a dolgok - hanem a Somogyi, a Berényi, a Vörös Péter azt mondták, hogy van, és megalakult a Magyar Diákszövetség! Szóval, ezek körülbelül így történtek.- De nyilván valahol felvetődött, hogy kéne ilyen, vagy kell-e ilyen?- Perszehogy, feltehetően ott az aulában vetődött fel. Nem én vetettem fel. Amikor én elkezdtem járni, ez már mind kész volt. A Magyar Diákszövetség már kész tény volt, csak annyiban volt más, hogy ezt Magyar Diákszövetségnek hívták, és nem valamilyen koordinációs centrumnak. Minden mást így hívtak. Ez egy lépéselőny volt, de csak a névben, megalakultak a karokon a magyar diákoknak mindenféle szövetségei, szervezetei, aztán később klubok lettek belőlük, önállósodtak, mindenki elkezdte. A JAlK-ban is beszéltek az emberek, hogy mi történt, meg hogyan látják.- Létrejött tehát egy sor koordinácós bizottság, a Főiskolások Uniója, egyebek. Hogyan támadt az ötlet, hogy külön magyar diákszövetséget kell csinálni, miért volt erre szükség? Nem voltak erről viták?- Voltak viták, mert egyszerűsítve, valakik jobban akarták hangsúlyozni azt, hogy magyar, valakik meg azt, hogy diákszövetség. De olyan internacionalista légkör volt az első hónapokban, s akkor az még zavart is, hogy miért kell külön magyar diákszövetség, miért nem lehet a koordinációs bizottságon belül. Biztos megindokoltuk valamivel akkoriban, többször és több helyen, mindenkinek másképpen, feltehetően. De most már nem tudok indoklást mondani erre. Én ezeket a dolgokat majdhogynem készen kaptam. Valami kész dologba léptem be. Tudtam, hogy mindenki barát, és számítanak rám, mert mindenki azt csinálta gyakorlatilag. A Hajtman Béla nem csinálta, nem érdekelte, de ott volt mondjuk az egész magyar tanszék, sokan ott voltak a tanszékről. De az én baráti körömből, a Jóska a legbelső baráti körömhöz tartozott, meg a Thor Zoli is, a Péter is, ezek ott voltak mind, de aztán a Patus Janicsék, ezek, meg még egy-két ember azon kívül. Ezek voltak, meg a Somogyi Szilárd, aki nagyon fontos személyiség volt az első időben. Világos volt, hogy ez egy politikai lépés, és ezt megtették. A legkezdetén én ebben nem vettem tevékenyen részt.- Kívülállóként hogyan láttad, miért éppen ezek az emberek kerültek az egész szerveződés élére?- Egyrészt - ez most fellengzősen hangzik -, ha valakinek valami kis elképzelése volt arról, amit akkor elkezdtünk hangoztatni, hogy demokrácia, parlamentarizmus, hogy mi is az, azok ők voltak. Kapcsolatuk volt disszidensekkel, akik egy kicsit már