Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Szép Attila
esküdni. De hogy én nem hordtam át, meg én nem voltam kapcsolatban se a 369 Karcsival, se a Miklóssal közvetlenül, az biztos. Tudtam, hogy vannak, meg minden, de ennyi.- Szóval a Vörös Péteréktől tudtad, hogy ez létezik?- (...) Az egyetemen aztán ilyen anyagokhoz tőlük tudtam hozzáférni. Tehát Péteréktől, Jóskától. Talán Jóskának voltak, de Péternek biztosan, mert az hordott is át, meg én nem tudom, mit csinált még. És utána én, amit csináltam, ami megint élmény volt a Katynon kívül, az a Fejlődéstanulmányok voltak. Mondjuk a Szabó Miklósnak pl. a liberalizmusról írt kötete, de nemcsak az, hanem általában a nacionalizmusról. Azt nagyon gyorsan olvastam. Akkor a bolsevik életrajzok, meg ilyenek. Ezek voltak aztán az élmények. Akkor a zsidókérdés, az meghatározó élmény volt, az az egy kötet. És a másik ilyen élmény volt, ami mondjuk ilyen speciális dolog, elkezdett érdekelni az antiszemitizmus meg a zsidóság mint olyan Közép-Európában. (...)- Amit eddig elmondtál, abból kiderült, hogy volt a környezetedben néhány ember- szó esett a Vörös Péterről, Berényi Jóskáról -, akinek az érdeklődése kiterjedt a „nem hivatalos” politikára is.- Ott volt még a Patus Jancsi is, őt ki ne felejtsük. A Jancsi volt a doyenje az egésznek, hát ő volt a legöregebb. Őt mindenki ismerte, ő ismerte a Miklóst, mindenkit ismert. Még a Miklóst, ezt a disszidens-dolgot nem mondtam. Mielőtt elment volna ki a Miklós Amerikába, ha jól tudom, másodikos voltam, mikor kiment, és negyedikes, mikor jött. Megszervezték a Péterék, meg ezek a lányok, és ezt a belső kört hívták meg, akikben megbíztak a magyar szakosok közül. Lehettünk vagy tizenöten, nem tudom. Jóska volt, Berényi, biztosan, a Péter, a Vörös, biztosan, a Patus az egészen biztosan, több nevet nem tudok mondani, nem is fontos. És a „Fasisztáknál" volt hátul egy ilyen kis különterem. Miklós az, úgy emlékszem, rettenetes sovány volt, csak a szemüvegje volt neki, meg nadrág volt rajta, olyan vékony volt, mint az ujjam. Hogy miről beszélgettek, én már nem tudom. Ez volt Duray Miklós, érted. Ez is élmény volt, de hát olyan élmény volt, hogy most találkoztam vele, akivel úgy nem szabad találkozni, ha apámék megtudták volna, akkor igen odalettek volna, hogy én ilyen emberrel találkoztam. Miközben nem volt rám hatással. Még el se olvastam a könyveit se, pedig hozzáférhetők voltak, se a Janicsét nem olvastam el, csak 1992-93-ban olvastam el mind a kettőt. Úgyhogy én tudtam, hogy mit csinál, de rám, mondjuk, nem volt hatással.- 1989 őszén már negyedikes voltál az egyetemen.- Igen. Én ilyen szempontból teljesen opportunista ember voltam. Mondjuk, érdekeltek a dolgok, de úgy a könyvek szintjéig érdekeltek. Hogy én valamit csináljak is, félelemből, vagy nem tudom, miből, nem tudom, de nem csináltam semmit. A lényeg az, hogy nem csináltam semmit. De a másik meg az, hogy nem is igen szervezhettek engemet be, mert alkalmatlan voltam. Én nem igazán voltam ilyen konspirativ ember. De nem is tartottak annak, meg nem is voltam olyan mozgé< CL kLJJ N(71
