Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Szép Attila
368 < '■LU MOl - Ez hányadéves korodban volt?- Ez első-másodéves koromban volt, mert a Péter aztán utána már inkább Pesten volt, elég gyakran volt Pesten. Még harmadéves koromban is, de a legszorosabb kapcsolat az első-másodéves koromban volt. Kimentünk szombaton délután a Vörös Péterrel hozzá, könyveket nézegettünk, beszélgettünk, mit tanulunk, elmondta a dolgokat. Ez inkább csak olyan beszélgetések voltak, de nagyon sokat adtak. Élmény volt találkozni egy ilyen emberrel, aki ezt már elérte - akkoriban történész akartam lenni. Foglalkoztam is vele, és nagyon sokat olvastam. Mondjuk azt, hogy hogyan lehet kutatni, hogyan lehet dolgozni, hogyan kell kutatni, azt tőle tudtam meg. Meg - és ebben nekünk szerencsénk volt - mert nekünk volt olyan tantárgyunk, hogy bevezetés a történetírásba, a történettudományba, és a Valachovič tartotta, aki később nagy SNS-es lett, de ezt nagyon becsületesen és nagyon jól végigvette. Ókoros volt, és én szerettem az ókort, szerettem hozzá járni előadásokra, és ő meg ezt komolyan vette. Kettesem is lett nála belőle. És megtanultuk azt, hogy mit kell csinálni. A többiek ezt nem tanulták meg, megtanultam, hogy hogyan kell keresni anyagokat, hogyan kell cetlizni. (...)- Visszakanyarodva még a baráti társaságokhoz - vissza tudsz arra emlékezni, hogy akár ennek a szlovák társaságnak, amely az évfolyamhoz kötődött, akár a kollégiumi társaságnak, de akár a magyar tanszéken is, mi volt a beszédtémája, miről szoktatok beszélgetni?- Hát az iskola, a tantárgyak. A vizsgák. Aztán nagyon sokszor az olvasmányélmények. Azon belül is inkább a szakma. A Robo Letzcel együtt mostuk az üvegeket Vágújhelyen, abban a szörpgyárban, mi hárman: a Berényi, a Letz meg én. Mi nem voltunk benn a gyárban, hanem kint mostuk az üvegeket. És ott szóba került, már nem tudom, mivel kapcsolatban, hogy magyarok voltunk, a második világháború, a szlovák állam. Inkább a szlovák állam, őt az érdekelte. Akkoriban az politika volt erről beszélni, ez politikai kérdés volt. Most is az, de akkor is az volt. De ha te a diszszidensekre gondolsz, én azokkal nem kerültem kapcsolatba. Hallomásból a Čarnogurský nevét valamikor hallottam, Kusýról sem tudtam, meg Mikloškoról, meg ilyenekről nem tudtam.- Tehát ez nem vetődött fel a beszélgetések során. - Nem. Nálam nem.- Duray Miklós sem? - De. Duray igen. Duray igen, a magyar disszidens az egy más kérdés volt. Azzal azért nekem közelebbi kapcsolatom volt, még ha én nem is voltam se ellenzéki, se disszidensi tevékenységet nem csináltam. Még csak olyan formában se, hogy mondjuk áthordtam volna tiltott anyagot a határon. (...) Mondjuk, a Jóskának voltak szamizdatjai, néha nekem adta, néha nem adta oda, érted. A Péternek voltak szamizdatjai az internátuson. Az első ilyen szamizdatélményem az a Katynról írott könyv volt. Az egy meghatározó élmény volt - még mindig nálam van. Aztán volt még a kezemben valami a Jogvédő Bizottságról is, de arra már nem mernék meg-
