Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Szép Attila
volt. Egy időben ott volt a barátnője, a papagája, meg mit tudom én, mi volt még neki ott. Egyébként igen bírom a gyereket, később SNS-es lett, de attól függetlenül, mindig rendes, ha találkozunk, már ha találkozunk vele.- Azért kérdeztem rá a kollégiumra, mert arra vagyok kíváncsi, hogy első-, másodéves korotokban milyen baráti társaságok alakultak ki. Mi szerint szerveződtek ezek? A kollégiumi elhelyezés szerint, érdeklődés, szakok szerint? És te milyenekbe tartoztál?- A barátságoknál nálam két dolog volt fontos. Brigádon voltam, jó magyar szóval, a főiskola előtt. És az egész bandában csak én voltam magyar. Ez elég furcsa volt ilyen martiniaknak meg ilyeneknek, rögtön kialakultak ilyen meghitt barátságok a lányokkal, nagyon kellemes volt. A másik, ami volt, az a szak. Mert ismertem mindenkit, aki töri szakra járt az én évfolyamomban, és mindenkivel nagyon jól kijöttünk. Egy jó csapat volt az az évfolyam. Voltak ott történész-filozófusok, aztán történész-levéltárosok, és mind szlovákok voltak, nem is volt köztük magyar, azokkal is nagyon jó barátok voltunk, a Robo Letzcel pl., annak az apját ismered talán, a Letz ismerős név. Aztán a Dino Hochel, azt ismered biztosan. Utána a Boris Strečansky, aki itt egy alapítványnak a főnöke, az is angolos, a Čarnogurskýnak volt az angol tolmácsa. Aztán a Kamenecnek a lánya járt oda, hát mondjuk ővele nem, mert ő kicsit flúgos csaj volt. Ja, és a Bombík persze, el ne felejtsem a Bombíkot.- A JAIK mekkora szerepet játszott a szabadidőd szempontjából?- Az egy stabil program volt kedden, de különösebben a JAlK-programok szervezésében nem vettem részt. Eljártam, elmentem mindig. Mondjuk élveztem azt, hogy akik ezt csinálták, azokat mind ismertem, a Péter csinálta, a Dóráék csinálták, ezek nagyon közeli ismerősök voltak. Meg általában a magyar szakosok csinálták. Időnként benne voltam részben, mert mondjuk azért, szóval, voltak ilyen akciók, ezek elég fontosak, nem akarom kihagyni, az Öllös, meg a Püspöki Nagy Péter. Az Öllöst, azt is a lányok szervezték, jellemző módon a Dóráék. Valahonnan ismerték a Lacit, a Laci, az meg eljött, és tartott nekünk ilyen előadásokat, meg ilyen elemzéseket. Emlékszem, valamikor elsőben volt az még, az ókor volt. Nem igazán értettem a dolgot. Emlékszem két ilyen szeminárium-kísérletre, rajtunk bukott meg, nem őrajta. Először politikaelmélet volt, politikai teóriák, és akkor a Dóráék szervezték, dehát ez olyan tapogatózás volt, hogy mi is ez, meg hogyan. Aztán volt egy másik, az már konkrétabb volt, akkor kerültünk igazán közelebbi kapcsolatba a Lacival. Elkezdtük nyolcán, aztán a végére mondjuk én olvastam végig a könyvet. Aztán volt még egy-két kísérlet, hogy fölkerestük a Püspökit. A Püspöki az szeret foglalkozni emberekkel, elmentünk hozzá egyszer-kétszer, és a Péternek a tudása, ahogy beszélt, az nagyon nagy élmény volt, hogy ilyen is van. Hogy van itt egy szlovákiai magyar történész, aki egészen másképp magyarázza, logikusan a dolgokat, mint ami le van írva. Voltunk nála kétszer-háromszor Püspökin, és megszerveztük azt is, hogy kétszer-háromszor tartott előadást az UNIMO-n. Azt hiszem, kétszer volt. Olyan előadásokat tartott, hogy Bevezetés a történetírásba, valamilyen módszertan, meg ilyenek.
