Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Szép Attila
SZÉP ATTILA 366 A másik az, hogy megtanultál dolgozni, meg rájöttél arra, hogy vannak más emberi értékek, mint az, hogy a nyelvet tudod vagy nem tudod. Mondjuk az fontos, de azért fontos, hogy tudjál kommunikálni, és hogy kire tudsz számítani, ha tényleg szükség van rá. Ilyen tapasztalatokat szereztél Selmecbányán. Ezek voltak a legfontosabbak. Meg az, hogy végül is szlovák iskolában voltam, szlovákul tanultam. És nagyon sokat kellett tanulni. És nekem különösen sokat kellett szlovákul írni, amit azelőtt el sem tudtam képzelni, fogalmazást írni, azt ott kellett csinálni, és... Ezek voltak a legfontosabb élmények. Ez nem volt más, mint emberi élmény, hogy kitágult a horizontod, hogy Szlovákiában ezek is vannak, megvannak ilyen magyarok is. Aztán utána már nem volt meglepetés nekem, később, amikor idejöttem, mint sok másnak. Meg az, hogy egy hónapig nem voltam otthon, legfeljebb telefonáltam haza, vagy nem is telefonáltam, legfeljebb feljöttek, vagy nem is jöttek föl. Ezeket megszoktam valahol, ilyen voltam. Tornaija meg más miatt volt fontos. Tornaiján meg az volt, hogy mondjuk elvégzem Tornaiját, és aztán hazamegyek a szövetkezetbe, ott zootechnikus, csoportvezető leszek, és aztán rohangászok, mert azt is csináltam, mert gyakorlaton el kellett mennem a szövetkezetbe. Hogy az a lehetőség vár rám, ha katonaság után visszajövök, mert ezzel az iskolával ezt csinálhatom. S ez nekem elég szörnyű volt, ezt nem akartam. Ezt tudtam, s ezért próbáltam meg még egy utolsó lépésként a főiskolát. Azt tudom, hogy a Píschnél fölvételiztem történelemből, és a legjobban én írtam meg talán a csoportból, mert tudtam szlovákul, meg minden, és megkérdezte, hogy ilyen háttérrel, ilyen iskolával mit keres maga itten, történelemből hogy tud ilyen dolgokat, megtud szlovákul? Igen nehezen tudtam elmagyarázni neki is a dolgot, de a Písch végül is megértő ember volt, meg a végén megkedvelt. A magyart azt éppen, hogy megcsináltam, és most már áttérek arra is. A Fonódnál volt a szóbeli politikából, és ott, nem felejtem el, két kérdést kaptam. Akkor voltak 86-ban a választások. Voltam-e a választásokon? Voltam. És kire szavazott? Hát, mondom, nem is tudom, fene tudja. Szóval, ez egy igen kellemetlen kérdés volt. A másik kérdés, hogy hány párt van Szlovákiában? Hát, mondom, hogy több. Mondom, több párt van. Erre emlékeztem még halványan, több párt van. És hogy milyen pártok azok? Hú, megint egy nagy kérdés. Ezzel a két kérdéssel igen megfogott, teljesen taccsra rakott, de nem ez volt a döntő.- 87-ben kerültél Pozsonyba?- 86-ban. 84-ben érettségiztem, 84-től 86-ig voltam Tornaiján, 86-ban felvételiztem, és akkor kerültem az egyetemre. 91-ben végeztem.- Kollégiumban laktál?- Igen, a Stúron. Az a Malomvölgy. Az a nagy B blokk, ott laktam négy évet, és egy évet laktam az UNIMO-n. Egész végig magyar szakosokkal. Berényivel laktam, Hajtman Bélával, Thór Zolival. Aztán laktam szlovák szakosokkal is, szlovákokkal is laktam. Az utolsó évet, azt hiszem, két szlovákkal laktam, hárommal is, aztán az egyik elköltözött. Aztán egyszer a Berényivel, egy koreaival, meg egy szlovák sráccal egy fél évet. De az első évet a Berényivel, Sipos Zolival, aki most a Duna utcán tanít, másodikban fönt laktunk az UNIMO-n, akkor a Thor Zolival laktam, aztán harmadikban már nem tudom, negyedikben laktam ezzel a két szlovákkal, az szörnyű
