Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

Szarka László

szinte oda se mertek nézni, pedig a diákok, a kiírások már ott voltak, a gyertyák 359 már ott világítottak. De a prágaiak még 19-én reggel rendesen elindultak a mun­kába. Én meg elindultam délben a cseh kollégákkal együtt ki, Nyugat- Németországba. Ott viszont a rendezvény már rádiós konferenciává alakult. Mindenki hallgatta a prágai rádiót, hogy mi van otthon. Emlékszem Koralka pro­fesszor úrra, aki egyszer csak berobbant, és mondta: új főtitkárunk van! Ő volt Urbánek, az epizodista. Ehhez képest, amikor a konferenciáról három nap múlva visszaértünk Prágába, már nem lehetett a főtéren átmenni, ott hullámzott a hatalmas tömeg. A CNN-nek már ki voltak téve fönt a tér sarkában, a Nemzeti Múzeum mellett a nagy tányéran­tennái, és akkor már tudtam, hogy ez már ugyanaz, mint ami júniusban Pesten volt. Csehszlovákia is részévé vált a kelet-európai dominónak. Magyarországon sokan nagyon előzménytelennek tartották ezt, de mi meg tudtuk, hogy sok-sok előzménye volt, csak azt nem hittem, hogy az elégedetlen emberek az utcára is ki fognak menni.- Aztán visszajöttél Pestre és élted tovább az életedet. De hogyan tudtál nyugod­tan élni, mikor itt forrongtak a dolgok?- Hát sehogy se lehetett, persze hogy nem lehetett. Ez a decemberig tartó időszak nagyon mozgalmas volt, s amikorra úgy látszott, lezárul ez a forradalmi időszak, hogy az egész Kelet-Európa fölszabadul, akkora én már elraktároztam néhány pozsonyi élményt. így például átjöttem a kerekasztal megbízásából egy másfél olda­las dokumentummal a pozsonyi főtérre, hogy Budajék, Knažkóék valamelyik demonstrációján, be lehet azonosítani, melyik este volt az, együtt Konrád Györggyel, aki a PEN Klub nevében jött, ott felszólaljunk. És háta Karcsiékkal, Balia Kálmánnal, talán Hunčíkkal s talán Szigeti Lacival ezt az oldalt lerövidítettük négy­öt mondatra. Kemény egynapos tárgyalás után, azért, hogy velős, rövid és emléke­zetes legyen. Aznap este bejelentették, hogy másnap vagy két nap múlva megnyit­ják a határt Ausztria felé. Tehát annak az estének az volt a csúcspontja, és ehhez képest ott mindenféle emberek szólaltak meg. Elkezdett havazni, Konrád meg volt egy kicsit fázva, kapott egy olyan szép sapkát, amilyen Knažkónak volt. És emlék­szem, hogy a Mozart-házból kétoldalt magas növésű egyetemisták kíséretében futólépésben kellett mennünk a főtéri pódiumra, nehogy valamilyen provokátorok belénk kössenek. És akkor Konrád talán az előre meghatározottnál egy kicsit hosz­­szabban beszélt, papír nélkül és magyarul. Aztán Knažko, a moderátor kipenderült a pódiumra és azt mondta, hogy jött még egy másik magyar üdvözlet, Szarka László úr hozta, de hogy ne kelljen magyarból fordítania, ő maga helyettem felolvasta a szöveget - szlovákul. Ez volt az én felszólalásom. Emlékszem rá, Szigeti Lacinál vagy valamelyik másik pozsonyi lakásban hajnalig beszélgettünk. Bennem nagyon rossz érzést keltett ez a praktikus egynyelvűség. Hogy az egész oldalas szövegből maradt négy mondat, s azt sem mondhattam el. Képes lettem volna szlovákul is fel­olvasni, de abban maradtunk, hogy magyarul kell felolvasni. Ezt a megállapodást Knažko önkényesen lezárta. Azt hiszem, túl sokáig várt a kerekasztal, a nyolcadik napon vagy nem tudom, melyik napon jött csak át ez a magyar üzenet. Nekem ez nagyon tanulságos volt. És persze tanulságos volt Popély Gyula miniszterjelöltsé­gének a története, amikor a Gyula pár napig nem került elő.- Gyula mellékszereplő volt, Duray lett volna a főszereplő?! NCO < I^JLkwISS: < NI00

Next

/
Thumbnails
Contents