Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Balassa Zoltán
Tagja voltam annak a bizottságnak, mely a város utcáinak az elnevezéséről döntött. A Csemadok részéről delegáltak ide is. Egyetértettünk abban, hogy az Óváros kapja vissza a régi neveit. Javasoltam, az utcatáblák négynyelvűek legyenek. Latin, német, szlovák és magyar nyelven készüljenek. A bizottságnak két nacionalista történész is a tagja volt Michal Potemra és Ondrej R. Halaga személyben. Egymással nem álltak valami jó viszonyban, de mindketten ellenezték a felvetésemet, a többiek hallgattak rájuk. Halaga szerint a csehszlovakizmust kell megerősíteni. Mondtam, jó, de elsősorban a regionális dolgokra figyeljünk, koncentráljunk, erősítsük a lokálpatriotizmust. Ez a bizottság aztán nagyon gyorsan befejezte a munkáját. Egyetlen eredménye volt, hogy az Óvárosban valóban a történelmi utcanevek szlovák fordítását alkalmazták. Egy kivétel azonban akadt. A dóm nyugati bejáratához vezető utcát Rothadt utcának, azaz Faulgassenak hívták németül. Ez nem tetszett az ott lakóknak, ezért Erzsébet utcának keresztelték át. Inkább Szent Erzsébetnek kellett volna, mert Erzsébet lehet bárki. így viszont eltűnt az Ady és a József Attila utca, amit sokan sajnáltak. Hogy az utcatáblák valamikor ki fognak-e bővülni még más nyelvű feliratokkal, szeretném remélni. Egyelőre ilyen mozgás nincsen, pedig jó alkalom lenne, hiszen Kassa néhány év múlva Európa kulturális fővárosa lesz. 1989 után még a vízművekben dolgoztam egy ideig, aztán átmentem az Együttélésbe. Városi titkár voltam, a Csemadok épületében ültem. Ilyen minőségemben részt vettem a ruszinok első világkongresszusán. Duray azt szerette volna, ha a ruszinokkal és ukránokkal foglalkozom, de ezt én nem tudtam vállalni. Közöttük olyan nagy volt az ellentét, mely ezt lehetetlenné tette. Ugyanis, ha az egyik csoporthoz közeledtem, a másik orrolt meg rám, és fordítva. Akik Ukrajnában végezték az egyetemet, azok azt mondták, itt soha nem éltek ruszinok, csak ukránok. 1948 után mindenki csak ukrán lehetett. A németek nagyon kevesen voltak. Ők azt az ukázt kapták a német kormánytól, hogy ne nagyon politizáljanak. Ne vegyenek részt a politikai életben. Kulturális téren hajlandók voltak dolgozni, de politikailag nem nagyon akartak aktivizálódni. Nem is tudtak mindannyian németül. Volt egy nagyon aktív vezetőjük, Greser Gertrúd orvos, de Németországba ment férjhez. Most van klubjuk ezeknek a nemzetiségi csoportocskáknak, de a cseheken kívül nem folytatnak látható kulturális tevékenységet.- Ez azt jelenti, hogy az Együttélésen belül ez a ruszin, ukrán, német kelet-szlovákiai szárny bizonytalan dolog volt? 35- Igen. Nem tudott megerősödni. Nem tudtuk őket összefogni. Egy Teodor Vícha nevezetű orvos is indult németként a listánkon, aztán nem választották be, és egyből abbahagyta a tevékenységét. Itt személyes ambíciók motiválták az embereket. Ez önmagában nem baj, csak kitartóan kellett volna dolgozniuk, de ilyen elhatározás nem volt tetten érhető a részükről. Ezeket a kezdeményezéseket azután a három, illetve a négy magyar mozgalom és párt egyesülése teljesen lehetetlenné tette. Bugár Béla mereven elutasította, hogy a többi nemzetiség is velünk együtt lépjen politikai porondra az MKP-n belül. így aztán teljesen lehetetlenné vált az együttműködés. Most nevethetnék, ha nem lenne szomorú, amikor Bugár az összes többi nemzetiséget is meg kívánja szólítani. Akkor még lehetett volna valamit kezdeni. Jártam Eperjesen, beszéltem, tárgyaltam emberekkel, akikkel tudtunk volna mit kezdeni. A Csemadokon keresztül is GO GO< m
