Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Szarka László
SZARKA AS7I OkJ / n i \ í \ L»« i \ &»*,. LTM» %«Z 356 - Te» aki Pesten éltél, hol Németországban voltál abban az időben, hol Prágában, miként láttad a rendszerváltás előtt kintről a szlovákiai magyar közösséget, világot, a pozsonyi légkört, hogy itt történik-e valami? Van erről valami képed? Hogy nézett ez ki?- Az igazság az, hogy most, amikor harmincöt évvel az egyetem után a pozsonyi utcákon már idegennek érzem magam, nehéz rekonstruálni, mi minden járult hozzá ahhoz, hogy nekem nincs sem pozsonyi identitásom, sem nosztalgiám. Az a város, amelyben én éltem, az alatt az öt év alatt szinte teljes egészében egy építkezési terület volt. A régi Ligetfalut lebontották, a vár és a váralja romokban, a ferdepilléres híd miatt az óváros egy részét is feldúlták, elhordták. Nem volt autóm, tehát vasúton utaztam, főleg Galántára s onnan Szélibe. Pozsonyba dolgozni jártam, Popély Gyulával, Varga Sanyival, Miklóssal a levéltárban, könyvtárban találkoztunk. Kassára csak ritkán jutottam el. Martinba többet jártam szakmai okok miatt, mint Kassára. Gömört nagyon későn fedeztem föl magamnak. A barátok közül Molnár Laci elkerült Szepsibe. A szlovákiai magyar világról a mindennapi otthoni sajtón meg az egyre sűrűbb pesti megbeszéléseken, a keresetkiegészítésként folytatott tolmácsoláson, fordításon keresztül volt folyamatosan viszonylag kerek képem. Amit láttam, az a Husák-korszak egyre sötétebb nemzetiségi politikája s azzal szemben a Jogvédő Mozgalom részéről kifejtett tudatos értelmiségi ellenállás, és az egyre általánosabb elégedetlenség. Amiben a magyarországi szabadabb viszonyoknak, lehetőségeknek pótolhatatlan szerepe volt.- 87-88-ban Pozsonyban már volt egy másik generáció, amely nagyon aktív volt, a Tóth Karcsiék generációja, Öllösék, akik egy generációval fiatalabbak nálad, és a Duray-féle vonal mellett egy másik alternatívát jelentettek. Velük mennyire volt élő kapcsolatod?- A Madách Könyvkiadóval volt kapcsolatom, ahol számomra főleg Balia Kálmán volt az az ember, aki akkor ott dominált. Varga Erzsiről tudtuk, hogy ő viszi el a balhét, soha nem hittük el, hogy Erzsi a hivatalosság. Számomra Erzsi volt a kinevezett ember. Fonod pedig nekem mindig a 68-as Új Szó Fónodja maradt, ő volt az örök robotos ember.- Már más is mondta a tanár úrról, hogy nagyon becsüli azért, mert tartotta a hátát, mikor kellett.- Nagyon jó munkamegosztás volt. Ott volt például Fazekas Jóska, akivel az internátus óta ismerjük és szeretjük egymást. Nekem a Madách Kiadó vált olyan hellyé, ahová az Egyetemi Könyvtárból át lehetet menni és információkat kapni, adni. A Csemadokban már nem nagyon, akkorra már számomra idegenné vált. A Popély Gyulát rendre kihallgató emberek például sűrűn megfordultak ott, ezért ha nem kellett, nem mentem oda. Viszont a Hét csodálatosan zsúfolt Széplak utcai mesebeli szerkesztőségében, Ozsvald Árpádnál, Zs. Nagy Lajosnál, Melaj Bettinél mindig otthon éreztem magam. Nagyon sajátságos új térképem volt tehát az akkori Pozsonyról, mert az akadémiai intézeteken, könyvtárakon, levéltárakon túl, oda mentem, ahova lehetett és érdemes volt járni. Csak később ismertem meg a nálam fiatalabbak csoportját, akik nem az én egyetemi évfolyamaimhoz tartoztak, például Tóth Karcsiék társaságát.
