Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Szarka László
utam". S onnantól kezdve aztán jöttek a különböző történész vegyes bizottságok, s ezeket az embereket igyekeztem bekapcsolni ebbe a munkába. Oto Urbannal voltak különböző közös terveink, el is jött Pestre a Budapest Collegiumba egy kétéves ösztöndíjra, ahol a dualizmus kori Monarchia problémáinak magyarországi vonatkozásait is tanulmányozta. Betegsége és halála miatt azonban ez a számomra rendkívül fontos emberi és szakmai kapcsolat megszakadt. A Budapest és Prága közötti ellenzéki kapcsolatokban azonban elsősorban Varga György volt a meghatározó. Én inkább csak évente egyszer-kétszer jutottam ki Prágába. Mikor láttam, hogy Pozsonyba nem igazán érdemes jönni, mert az egyetemi könyvtárban állandóan akadékoskodtak, állandóan a nyakamra jártak. Egy darabig próbáltam Martinba, Turócszentmártonba járni, ahol a Szlovák Nemzeti Könyvtára Hostihorán az egyik legideálisabb bibliotéka a világtól elvonuló kutatásokra. De akkortájt ott is ugyanezt tapasztaltam, ezért az 1980-as éveken Prága mellett döntöttem. Prágában szerencsére a kutya sem volt kíváncsi rám, szabad voltam.- 1988 végétől nagyon sok minden történik, jön Karcsiék 88-as memoranduma, majd a 33-ak memoranduma, jön a Panoráma-ügy, a különböző aláírásgyűjtések. Mennyire tudtad ezt kintről, Pestről figyelni, lépést tartani azzal, ami itt történik?- Mindez nagyon fontos volt, de én 1988-ban nyolc hónapot Nyugat- Németországban éltem ösztöndíjasként, s ezért csak távolról tudtam követni az itteni eseményeket. A végén közel egy hónapot Nyugat-Berlinben dolgoztam úgy, hogy közben Kelet-Berlinben volt a szállásom. Tehát gyakorlatilag egy hónapon keresztül naponta átmentem a „szocializmus védőfalán”, ahogy a kommunista szakzsargonban a berlini falat nevezték. Tehát bennem ez az egységesülni készülő Németország is megerősítette a változás élményét. Ugyanakkor találkozhattunk például a német egység minisztériumát vezető Dorothee Wilms miniszter asszonynyal, aki 1988 nyarán is nagyon óvatos volt. Valahogy úgy fogalmazott az európai egységgondolatról tartott előadásában, hogy a kontinensen még újabb évtizedekre van szükség, hogy a két világ egybeérjen, mivel az európai egység gondolatáról tartott előadást. A németországi hónapokban kikerültem ebből a forgalomból, ami itthon zajlott. Amikor Ránki György temetésén Pesten jártam, minden olyan magától értetődően visszajelezte a régóta bennem élő „rendszerváltó” menetrendet.- 89 elején vagy 88-ban alakul meg a Regio folyóirat? Mondjál valamit ennek a keletkezéséről, erről az időszakról.- Az otthonról Pestre átköltözött Varga Imre, Tóth László jöttek az ötlettel, hogy lapot kell alapítani. Tóth Laci kimondottan csehszlovákiai magyar lapot akart csinálni. Csehszlovákiai magyar társadalomtudományi lapot. Amit fontosnak, de mégis szűk profilnak éreztem, s úgy gondoltam, hogy inkább általános kisebbségi magyar irányban kellene elindulni. Tóth Laci az alapító főszerkesztő is meggyőzhető volt, s így lett a Regio kisebbségi tárgyú tudományos szaklap. Nem is tudom, Laci után jó pár évig én szerkesztettem, s valamikor a kilencvenes évek végén döntöttünk úgy, hogy az akkori Magyarságkutató Intézetbe kerüljön be, és ott kapott igazi helyet. Ott vette át tőlem Fejős Zoltán a lap főszerkesztését, s utána még néhány évig benn maradtam a szerkesztőségben. 355 SZARKA LÁSZLÓ
