Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Szarka László
SZARKA LASZLO 354 magyarországi fokozott figyelem miatt. Kati húgom kabátjával foglalt helyet nekem a tárgyalóteremben. Átéltem a nemzedék nagy drámáját belülről: Püspöki Nagy Péter, A. Nagy László, a beidézett szlovákiai magyar iskolaigazgatók meghallgatása után Miklós világos, körültekintő okfejtése következett. Majd a saját magát is védeni igyekvő Janics Kálmán koronatanúként szovjet ügynöki tevékenységgel vádolta meg Durayt. Onnantól kezdve egyszerűen tarthatatlanná vált az egész koncepciós per.- Említetted a húgodat. Rá is akartam kérdezni, nem volt ez sok a szülőknek, hogy a családból két ember is volt, aki ilyen ellenzéki tevékenységet folytat?- Szeli olyan békés sziget volt, hogy Széliben ezek a dolgok alig értek el. Otthon, ha hazamentünk, dolgozni, kapálni kellett, ebédeltünk, templomba kellett menni. A két világ párhuzamosan, de teljesen távol volt egymástól. A húgom miatt persze szüléink sokkal jobban aggódtak, hiszen őt le is tartóztatták egy napra. Az kétségkívül megviselt mindenkit. Talán Kati maradt józan, s miután egy percig sem tekintette bűnnek, amit csinált, angyali ártatlansággal viselte el az egészet. A rendőrség kijött Szélibe, s elkobozta a Magyar Királyság állat- és gabonaexportja a 16. században című falitérképet, elvitték a táskaírógépünket mint corpus delictit. Kati letartóztatása mellett ez volt a legdrámaiabb fejlemény. Meg az, hogy Kotor plébános úr egyszer éjszaka motorbiciklivel átjött, hogy figyelmeztessen, kerüljem a vele való kapcsolatot, mert őt is folyton megfigyelik és fenyegetik. Biztosan nagyon sok minden történhetett körülöttünk, de mi otthon védett burokban éltünk. Tehát most, hogy apám meghalt, és a család széthullott, most érzem, látom, milyen hatalmas vállalás és teljesítmény volt mindez a szüléinktől.- Említetted a cseh kapcsolatot. Gondolom, sokat köszönhettél annak, hogy a szláv nyelvekben otthon voltál, és ekkor ebből természetesen jött, hogy egy ilyen közvetítő szerepet is játszottál a cseh világ felé.- Azt hiszem, a közvetítés az túlzás, hiszen gyakorlatilag a történészi pálya kívánta azt, hogy kapcsolatokat építsek ki cseh kollégákkal. Ebből lett a Csehország a Habsburg-monarchiában című kötet. Olyan első vonalbeli történészekkel kerülhettem kapcsolatba, mint Oto Urban, Jirí Koralka, Jan Havránek, akik mint 68-asok háttérbe voltak szorítva. És a másik tartós és baráti kapcsolatom pedig egy másik, könyvtárosi, levéltárosi ellenzéki körrel alakult ki. Olyan szerencsém volt, hogy megismerhettem a Krejöa-családot. Otomar Krejóa a 68-as prágai Hamlet-előadás legendás rendezője volt, lánya Helena Krejóová pedig az akkor a strahovi kolostorban működő Památník národního písemníctvi történész levéltárosa volt, együtt Michal Svatošsal. Kiválóan felkészült, nyitott és segítőkész emberek voltak, akikkel hosszú évtizedeken keresztül szoros baráti kapcsolatokat tartottunk fenn. A Památník esténként átalakult szabad fórummá, ahol nagyon sok mindenki megjelent. Ott ismertem meg Oto Urbant, Jirí Koralkát, Miroslav Hrochot. Magyarország, a magyar politikai, tudományos élet viszonylagos szabadsága akkor a cseh értelmiségeik számára is fontos tájékozódási pont volt. Ők aztán már mindenféle jóval elláttak: szamizdatokkal, kéziratos munkákkal. Kivittek nyári otthonaikba, a chatáikra. Nekem ez elementáris élmény volt, hogy van egy ugyanolyan prágai ellenzéki gondolkodású történészvilág, mint amilyenben otthon éltem. Ez volt az én „cseh
