Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Balassa Zoltán
BALASSA ZOLTÁN 34 kelhetik az ellenlábasaim. Átvillant az agyamon, ha kiharcolnánk az autonómiánkat, akkor jöhetne szóba ilyesmi, de ez a szlovákok szemében vörös posztó. Utólag mondtam az interjú készítő férfiúnak, ezt a részt hagyja ki, mert erre a kérdésre nem lehet jó választ adni, ez provokációnak tűnne. Végül is ez a rész állítólag kimaradt a sugárzott anyagból, melyet azonban nem hallottam. Hozzá kell tennem ehhez, hogy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen tagjai a kezdet kezdetén a szlovák trikolórt tűzték ki a hajtókájukra. Javasoltam, a magyarok a magyar trikolórt is tehessék hozzá. Ezt írásban kérvényeztem. Nagyon rossz néven vették, pedig elég sok magyar ügyködött közöttük. Egyikük, Varga Tibor operatőr végül is elsimította, nem csináltak belőle ügyet. Ez az apróság is eszembe jutott, amikor az interjút adtam. De nyilván lehallgatták a telefonbeszélgetést. Pestről hívtak, már akkor a Szabad Európának ott volt tudósítógárdája, hogy ha bármi probléma lenne, hívjam fel őket. De nem tettem, mert segíteni úgysem tudtak volna. Ugyanis bejött hozzám Furmann Zoli, a KMBT egyik nagyon aktív tagja, hogy tudom-e, a kassai Dargó üzletház előtt az én nevemben magyar autonóm kormány létrehozása érdekében gyűjtenek aláírásokat. Erről semmit nem tudtam. Aztán még Komáromban is gyűjtöttek hasonló célból aláírásokat. Bajnok István mondta is, ez elképzelhető, mert a Balassa olyan forrófejű személy, biztos gyűjti az aláírásokat. Erre föl küldtem neki egy képeslapot. Sajnos nem jelentkeztél időben, írtam, most már csak az édesvízi alkoholbúvári minisztériumot tudom felajánlani. Később megkérdeztem tőle, tudod, mért küldtem a lapot? Az válaszolta, tudom! Ennek az interjúnak ez lett a meglepő folyománya. Nyilván a titkosszolgálat lehallgatta a telefonomat, és valamilyen oknál fogva megpróbált élni a lehetőséggel. Később azonban nem tapasztaltam, hogy ezt bármilyen módon hasznosították volna. Nyilván az események logikája nem követelte meg. Lehet, valahol levéltárban ennek a titkosszolgálati próbálkozásnak maradt valami halvány nyoma. A gyanú, hogy lehallgatják a telefonomat, később is élt bennem. Egyszer Csala Lia elmondta, fölvette a telefonkagylót és hangokat hallott. Egy kis idő múlva rájött, a lakásomban zajló beszélgetést hallotta. Emiatt földimhez, Ján Langoš szövetségi belügyminiszterhez fordultam levélben, melyet Magyar Ferenc képviselő személyesen adott át neki. Ekkor már Csehszlovákia szétválása küszöbön állt, így sohasem vizsgálták ki a panaszomat. Azt viszont megtudtam, amikor 1994-ben Habsburg Ottót, a Páneurópai Unió elnökét meghívtuk Kassára, még a vécémen is lehallgató készülék volt. Máig sem értem miért, mert nem volt tervbe véve, hogy a lakásomon meglátogat.- A magyarok mennyire vettek részt a kooptálásokban?- Az elején a Csemadok részéről delegáltak embereket, mert az egy működő és a szlovákok körében is elismert társadalmi szervezet volt. Az első szabad választásokig önkormányzati képviselő lettem. Múltkor meg is találtam az igazolványomat. Sőt, egy időben úgy tűnt, én leszek az Óváros Nemzeti Bizottságának az elnöke. De aztán másvalaki nyerte meg az óvárosi munkatársak tetszését. Akkor ugyanis a munkatársak választása döntő mértékben befolyásolta, ki kerül egyes posztokra. Az, aki végül is elnök lett, jóval később belekeveredett valamilyen lakásépítési panamába. Az első polgármestert, Kopnickýt is elítélték. A hozzá nem értés lehetett az elsődleges ok. Belerángatták őket valamibe, a háttérben meg a régi emberek ügyködtek. A rendes választások után tudtommal már nem került sor kooptálásokra.
