Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Mogyorósi László†
- Hogy emlékszel vissza a szlovákok és magyarok kapcsolatára itt, 341 Dunaszerdahelyen?- Szerintem nagyon jó kapcsolat volt. Navrátil Lubošékkal éjjel-nappal együtt voltunk. Ők vezették a VPN-irodát, én vezettem az FMK-irodát abban. Sülve-főve együtt voltunk. Gyakorlatilag mindent meg tudtunk oldani, mindent meg tudtunk beszélni.- Abban az időben kezdtek alakulni a másik két magyar párt, az Együttélés és az MKDM helyi szervezetei? Volt-e arról információtok, hogy mi zajlik a másik két pártban, illetve milyen volt a kapcsolat a másik két párt embereivel járási szinten?- Elég ellentétes dolgok voltak, nem nagyon fogadtuk el egymás elméletét se az Együttéléssel, sem az MKDM-mel. Valahogy az úgy alakult. Rengeteget vitáztunk, nem voltunk ellenségesek egymással szemben, de rengeteget vitáztunk. Ha összejöttünk, mindenki a saját elméletét próbálta megvalósítani.- A választási kampányba bekapcsolódtál? - Igen, igen. - És mi volt a feladatod? Milyen feladatokat végeztél?- Főleg a találkozások, gyűlések szervezése, a plakátok bebiztosítása, és hát mondom, a kapcsolat lefelé falusi szintekre, eljuttatni adatokat, információkat azoknak az az embereknek, és ugyanúgy vissza.- Mennyire volt nehéz bekapcsolni az embereket az új pártok szervezésébe vagy az új pártok életébe?- Ez érdekes dolog volt. Mert valahogy az FMK kezdte, aztán kezdett egy kicsit lefaragódni, tehát kezdtek elpotyogni az emberek az FMK-tól, mert úgy érezték, más pártok is léteznek. Én azt hiszem, ez egy egészséges lefaragódás volt. Mert végül is miért legyen az embereknek egyfajta nézetük, világnézetük vagy ilyesmi?- Meddig dolgoztál az FMK-irodában, és hogyan szűnt meg az ottani állásod?- 90 márciusában kaptam az értesítést, hogy már nem fogok kelleni, megszűnik az FMK irodája Dunaszerdahelyen, és nem kell oda ember. Csodálkoztam rajta, mert nem erről volt szó. Igaz, azt hiszem, februárban meg márciusban már nem kaptam fizetést, aztán nem tudtam, hogy mi van. Azt hiszem, N. Kákarov Szilviát hívtam fel. Ő volt a központban a titkárnő. Mondja, nincsen pénz, meg ilyesmi. Jól van, nincs, majd lesz. Aztán egyszer csak március végén kapom a telefont, hogy megszűnt a tevékenységem.- Kitől kaptad a telefont?- Ha jól emlékszem, közvetlen Tóth Karcsi hívott fel, hogy tudom-e, miről van szó. Mondom, nem tudom, hogy miről van szó. 1ZSV1 IS0H0À9 ./ J
