Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Mogyorósi László†
MOGYORÓS! LÁSZLÓ 342 - És megindokolták valamivel, hogy megszűnt az alkalmazásod?- Nem, ennyi volt az indok. Őszintén szólva, nem is nagyon kapaszkodtam érte. Azt mondtam, hogy a rohadt életbe, ha így van, ha csak annyira értékelnek, hogy nekem itt vége, nincs tovább, s meg sem merik indokolni, akkor minek kérdezzem meg.- Miután megszűnt a munkaviszonyod, mennyire kapcsolódtál be az FMK szervezésébe vagy életébe?- Még utána bekapcsolódtam. Sőt mindig azt mondom, hogy én ma is FMK-s vagyok. Én ma is elmondom a véleményemet úgy, ahogy akkor elmondtam. Ma is ugyanúgy érzek, ahogy akkor éreztem, csak nem vagyok MPP-s. Nem, nem vagyok hajlandó még egyszer korlátok között élni, és azt csinálni, amit fölülről megszabnak. Akkor meg is mondtam, mikor az FMK Magyar Polgári Párttá alakult. Mikor az első alakuló gyűlése volt az MPP-nek, akkor még ott voltam és megmondtam, hogy én nem vagyok hajlandó részt venni benne.- Térjünk vissza arra, hogy hogyan folytattad a munkádat az FMK-ban, miután megszűnt a munkaviszonyod?- Hát az érdekes dolog volt. Vissza akartam menni a villanytelepre dolgozni, és azt mondták, hogy visszamehetek. Az igazgatóm, akit tulajdonképpen én javasoltam, hogy az új igazgató legyen a villamosműveknél, ő mondta nekem, hogy ott kezdhetem újból, ahol valamikor kezdtem. De az a munkahely, ahol én utoljára dolgoztam, már betelt. Tehát ők engem oda visszavenni már nem tudnak. S akkor ez nagyon fájt, mert úgy éreztem, 23 év munka után azért vissza kellett volna, hogy vegyenek. Nem vettek vissza. Nagyon fájt. És akkor azt mondtam, hogy ha itt nem vagyok jó, valamit kezdeni kell magammal. Majdnem egy évig semmit sem csináltam. Nem tudtam magammal mit kezdeni. Aztán vállalkozni kezdtem. És most már azt mondhatom, a régi cégemnek vagy talán az FMK-nak köszönhetem, hogy vállalkozó lettem.- Mennyire változott meg a státuszod a rendszerváltás következményeként? Tehát mennyire hatott ki az életedre a rendszerváltás?- Mindenképpen kihatott. Úgy érzem, hogy ha kisebb-nagyobb sikerrel is, de azt csinálhatom, amit akarok. Annak ellenére, hogy valamikor a régi üzememnél is azt csinálhattam, amit akartam. Mert 23 éves munkaviszony után azért már az embernek ott is szava volt, meg lehetőségei voltak bármit csinálni. De ez egészen más, ez érdekesebb. Éjjel-nappal dolgozol, vagy éjjel-nappal nem dolgozol. Sok buktatóval jár egy ilyen vállalkozás, ez egyértelmű, de hát ez van. Megváltozol, keményebb leszel, kitartóbb leszel. Rengeteg olyat tanultam, amit máshol nem tanulhattam volna meg. Mit mondjak? Örülök, hogy ezt csinálom.- Hogyan értékeled most, mai szemeddel a rendszerváltás akkori folyamatát, illetve mint egészet és benne a te szerepedet?- Egyet elmondhatok. Akkor, amikor úgy gondoltuk, hogy megváltoztatjuk az ország politikáját, megváltoztatjuk, ami addig volt, azt hittük, hogy azért sokkal jobb lesz.
