Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Mihályi Molnár László
Zoli, Köteles Laci meg jómagam. Ez még nem volt protokollkoszorúzás. 1988-ban voltunk először a sírnál, 1989-ben már szervezett akció volt, de figyeltek minket videokamerával. A koszorúzást Kolár Péter szervezte Kassáról azzal az ürüggyel, hogy október 6-a a duklai hadműveletek évfordulója, és mintha odamennénk, de Margonyára mentünk. Nem tudták, hogy hova mentünk, mert az erdőszélen kerestek bennünket. Mi figyeltük őket, a követőket, hogy elvesztették a nyomunkat. Mi meg szalonnát sütöttünk az erdőben a tisztáson. Ezzel kapcsolatban jelentette be a Szabad Európa Rádió, hogy a szepsi gimnázium énekkara hazafias dalokat énekelt. Hát voltunk néhányan! Köteles Laci, Bodnár Zita, Stromp Pali, Suszter Zsuzsa, Balogh Gizi, aztán Rácz Zoli, Vályi Klári, azt hiszem, ennyien voltunk Szepsiből. Természetes, hogy minden jelentős magyar éneket elénekeltünk. Aztán van itt egy bejegyzés a naplómban arról is, hogy november elején, amikor a diáknapok voltak, a diákok már olyan kérdést tettek fel az iskolában, hogy vajon ha tüntetni mennének, kimennének-e velük a tanárok.- Mire emlékszel 1989 novemberéből?- Szeptemberben Losoncon találkozott a Klubtanács, és ott kaptuk a meghívót Tóth Lajostól, hogy ötvenéves lesz november 18-án, és meghív néhány embert. Tudtuk, hogy több lesz az egy születésnapnál, hiszen a köszöntők lényegében helyzetelemző felszólalások voltak akár Püspöki Nagy Pétertől, akár Szigeti Lászlótól, Hunčík Pétertől vagy Turczel Lajostól és másoktól. Még a Ghýmes együttes fellépése is ellenzéki hangulatú volt azon a napon. Reggeltől estig ilyen köszöntőszövegek hangoztak el. 17-én megegyeztünk a barátainkkal, hogy Szepsiből indulunk. Jött Fuksz Sanyi, nálam aludt, és 17-én este már jöttek Prágából a hírek. Másnap kora hajnalban indultunk, Fuksz Sándor, Zachariáš Pisti, Köteles László, Losoncon felvettük Puntigán Jóskát. Azt hiszem, Centrálnak hívják azt a vendéglőt, ahol Tóth Lajos a születésnapját tartotta. Tele volt a vendéglő. Emlékszem, kint belügyesek voltak, és amikor lementünk ebédre, mert a találkozó az emeleti szinten volt, szóltam Tóth Lajosnak, mármint az ünnepeknek, hogy a pultnál egy illető kinyitott fényképezőgéppel áll, és nem ismerem. Azt mondja, ő sem ismeri. Odament hozzá és kb. a következőket mondta neki: „Uram, ön nagyon rosszul végzi a munkáját, amivel megbízták, mert én önt most lelepleztem." Erre az illető nagyon sürgősen eltávozott a helyszínről a fényképezőgéppel együtt. Tehát megfigyelték a rendezvényt. Ám ennek ellenére jó hangulat volt. Ott volt Molnár Imre, Himmler Gyuri, Gyurovszky még az erősítőket kezelte a hátunk mögött valahol, aztán külön asztalnál a pozsonyi csoportosulás, a Mihály kávéházi csapat. Ezen a vágsellyei találkozón valóban mindenki a saját zsebéből hozzájárult ahhoz, hogy az ebéd, minden meglegyen. Nem Tóth Lajos állta a költségeket, de mégiscsak őt köszöntöttük, és próbáltunk arról beszélni, hogy milyen történetiséget vonultathatunk föl magunk mögött. Hogy a vágsellyei klubnak milyen érdemei vannak abban, hogy az értelmiség összegyűlt körülötte. De ott már nem Lajosról szólt a dolog, hanem egyrészt arról a helyzetről, amelyik Prágában előállt. Este a szobában még sűrűn hallgattuk a kis tranzisztoros rádión a híreket. Aztán egy csoport későn, éjfél után tért vissza. Később tudtuk meg, hogy talán Tóth Karcsiék lakásán voltak. Másnap reggel még Szabó Rezsővel beszélgettünk a reggelinél, meghívást adtunk át neki, hogy jöjjön el hozzánk is Szepsibe és Nagykaposra előadást tartani. És valahogy úgy zártuk le, hogy lehet, jóval hamarább sor fog kerülni erre a találkozóra. 325 MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ
