Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

Mihályi Molnár László

MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ

324 Rögtön utána a magyarországi barátaink, a Bogárdi Zoli, Szelecki Zoli, Lakner, Molnár Imre, Simán András és a körülöttük kialakult kör megszervezték a martonvásári Sorsközösség tábort. Augusztus 15-én kezdődött, azt hiszem, s a végén volt a Sopron melletti kerítésszaggató akció, az első határnyitás a német turisták számára. Innen Szepsiből ott volt a táborban Rácz Zoli, Balogh Gizi, Bodnár Zita és jómagam is részt vettem rajta. És jött augusztus 2 l-e, amikor Deutsch Tamásék színre léptek Prágában, és börtönbe kerültek. Ekkor még sokan úgy álltak hozzá, ismerősök, sőt jóhiszemű magyarok is, hogy nem kellett volna, mert ez is csak bajt hoz ránk. Ez az a tipikus magatartás az ilyen helyzetekben, hogy lehet, hogy ebből megint csak baj lesz, jobb csak távol tartani magunkat az eseményektől. De most már ez sem állította meg az áradást. (...)

így érünk el valahogy 1989 szeptemberéhez, amikor talán Losoncon volt egy klubvezetői, illetve egy klubtanácsülés. Itt már egész „szélsőségesen" odáig elmentünk, hogy készült egy alapszabályzat-tervezet, amelyik szerint a Csemadok központnak semmi beleszólása nem lett volna a dolgainkba. Ez már mindenki számára túl meredek volt. Nagyon úgy nézett ki, hogy egy teljesen új szervezet jön létre. Közben, ugye, megalakult a Fiatal írók Köre, ami szintén ellenzéki tömörülés volt.

Ha előveszem a naplómat, 1989-ből elég érdekes dolgok kerülnek elő, bár sok minden hiányzik belőle. 1988. december 27-én született a fiam, Bence, és január 9-én jegyeztem be éppen, hogy Bence nevének beíratása jogi felvilágosításokkal két napig tartott. Még Kovács Marcitól is kértem precedens értékű keresztlevelet. Az ő fia is Bence. Március 15-én megemlékeztünk a szabadságharcról. Rögtön fel is jelentettek bennünket, egy Jozef Hanula nevezetű szepsi illető, aki akkor, ugye, hű párttag volt, a mai napokban pedig a kormánypárt tagjaként az egyik kútmérgező a városban. Legutóbb Lángoš, azelőtt a köztársasági elnök látogatásakor szólalt fel a városi gyűlésen, elég arrogáns modorban és kormánypárti hangszínnel. Tehát ő volt a feljelentők egyike.- És mit jelenthetett fel?- Azt, hogy... Szóval ő olyan szerencsétlen, hogy azt hitte, az első Szlovák Köztársaság kikiáltásának az évfordulóját ünnepeljük. Nem is azt, hogy valami magyar eseményt, hanem Tiso államának a kikiáltását, mert az viszont március 14- én volt. Ugyanakkor elmentünk Rozsnyóra a Kossuth-szobor megkoszorúzására.

Februárban összejött egy FIAK-kör, vagyis a Fiatal Alkotók Köre, Petrik Szilárd, Lukács Zsolt és a többiek, Kassán. Szerettük volna a Fábry Klubot felújítani. Galántán februárban volt a klubvezetők találkozója, Köteles, Puntigán, Himmler, Hodossy, Tóth László stb. neve vannak ennél feljegyezve nekem. Már akkor készültünk, hogy át kell alakítani az egész klubtanácsot, amelyik a szlovákiai magyar művelődési klubokkal foglalkozik. Klubtanácsülés volt aztán 1989. április 29-én is Pozsonyban, ahol jelen volt Kolár Péter, Végh Laci, Nagy Laci, Püspöki Nagy Péter, Vörös Péter, Szarnák Miska, Horvát Zobor Rozi, Varga Béla. Itt már nagyon nyíltan beszélgettünk Nagy Lacival arról, hogy valami mást kellene csinálni. A Szepsi Csombor Márton Napokon Püspöki Nagy Péter tartott előadást Szent István korájáról. Táncház, kiállítás is volt. És ez már túllépett az addig engedettek keretein.

Október 7-én magánakciót hajtottunk végre Margonyán. Hárman megkoszorúztuk Dessewffy Arisztid sírját. Vagy négyen voltunk? Talán csak hárman, Balassa