Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Mihályi Molnár László
nagyon úgy nézett ki, hogy sikerül engem a tanügybe beszervezni. Pont ekkor történt, hogy ő is bizalomvesztett egyén lett. De felszólalt az ügyben, és nem a pártközpont utasítása szerint dőlt el a szavazás a Csemadokban. És akkor levették a törvénytervezetet a napirendről (...)- 1987-ben Szepsire kerültél?- Ez komoly fordulat volt az életemben. 1987 tavaszán jött egy ajánlat, hogy nincs magyar szakos Szepsiben, és kellene a mezőgazdasági iskolában valaki. A terebesi járásban már nyolc éven keresztül hiába próbáltam a tanügybe bekerülni, ilyen-olyan indokkal mindig visszautasítottak. Később megtudtam, hogy Terebesen a pártbizottságon az állt az aktámon, hogy „nepriateľská osoba”, vagy is nem kívánatos személy. Szepsiben a kezdetektől fogva megfigyeltek. Rögtön beszerveztek egy embert, aki egyébként rögtön szólt is nekem, hogy mit készülnek ellenem tenni. Az én javaslatomra ez az ember elfogadta a megbízást. Nevelőtársam volt, Remák Béla, aki ezáltal hivatalos nyilvántartásba került az államrendőrség aktáiban mint ügynök, de természetesen ő nagyon rendes ember. Mi lehetünk hálásak neki, én személyesen is, hiszen ezáltal tudtam egyrészt, hogy kin keresztül akarnak megfigyelni. Bár lehet, hogy mások által is megfigyeltettek, és nemcsak engem, mert voltak Szepsiben megfigyelendő emberek. Másrészt általa tudtuk, hogy az államrendőrség mit tud. És tudtunk téves információkat betáplálni a rendszerükbe, ami nagyon fontos volt, hogy lehetetlenné tegyük a működésüket, és ne tudják megfejteni a dolgokat. Egyébként az is egy paradoxon, hogy amikor Remák Béla Csombor néven bekerült a dossziéba, kikérte magának, mert először „mekcsennyel”, Čombornak írták le a nevet, és mondta, hogy a Csombort rendesen magyar cs-vel kell írni. Amikor aztán a Rudé Krávo hozta az ügynöklistát, rögtön megnéztem, hogy benne van-e a Csombor fedőnév, és ez tette számomra hitelessé a listát. De Bohunyicki Tibor, aki egyenesen a belügyminisztérium számítóközpontjában főtörzsőrmesteri állásban dolgozott, ő szintén segített minket. Fedezte nem egy akciónkat. Megtörtént, hogy amikor a rendőrség felkeresett bennünket egy bizonyos akción, Tibor bizalmasan odament az igazolványával ezekhez az urakhoz. Bemutatkozott, hogy ő a központból van kiküldve, és már itt nem kell több megfigyelő. És akkor ezek el is távoztak. Semmilyen hatalom nem kerülheti ki, hogy legyenek árulói. így lettek nekünk bizalmas embereink. Ez fontos dolog és tanulság is arra, hogy mindig kell rájuk is építeni, ha információkat akarunk szerezni. 1989 tavasza így fogadott minket. A magyarországi intenzív változások Csehszlovákiában bekeményítést hoztak. A peresztrojkát itt nem fogadták lelkesedéssel, még a moszkvai kiadású Ogonyok című színes magazin is tiltott listára került, fölemelték az árát kettőről vagy tíz koronára. Ebben a lapban már akkor megjelentek a szovjet haláltáborok tömegsírjairól, a csontmaradványokról készült felvételek. A történelmet már ebből tanítottam a mezőgazdasági iskolában. De a Fojtík-féle vezetés keményebbé akarta tenni az ideológiai vonalat. 1989-ben újra én szerveztem a nyári túrát. Gömöri út volt, amelyik már határozott programmal rendelkezett. Meghívtuk Mács Józsefet, Szőke Jóskát és Dusza Istvánt, akik elhozták a pozsonyi magyar értelmiségiek nyilatkozatát, amit Keleten nem terjesztettek. Nem is tudom, van-e valaki az aláírók között Keletről, olyan, aki nem járt éppen Pozsonyban. De már ezt is ismertettük, és felkészültünk arra, hogy valószínűleg itt is elkezdődnek a dolgok. 323 MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ
