Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Liszka József
Itt mondott le az Aranka, aztán az Icu vette át a titkári teendőket. Hozzá kell tenni, hogy gyakorlatilag már Icu csinálta korábban is ezt a munkát, ezt akartam előbb is mondani. Nem akarom én bántani az Arankát, de ő volt az egyetlen fizetett alkalmazott a társaságon belül, de hát, mondjuk, nem volt különösebben szervező talentum. Icu akkor még Csemadok-instruktorként a rozsnyói járási bizottságon dolgozott, neki viszont nagyon jó szervezési tapasztalata is voltak. Tehát gyakorlatilag már a domicai tábort is ő szervezte meg, az egészet a szállástól kezdve, mindent ő intézett. Na és akkor Domicán tartottunk választmányi ülést, ahol több minden napirenden volt. Egyrészt értékeltük az előző fél évet, illetve még arra a nyárra volt tervezve egy néprajzi gyerektábor, amit Aranka vállalt föl, hogy azt ő fogja Ipolyságon, gyerekek számára megszervezni. Teljesen jóhiszeműen megkérdeztem tőle, hogy hogy áll a szervezéssel, mi az, amiben segíthetnénk, amire ő fölkapta a vizet, hogy miféle számon kérő dolog ez, miért kérdezek én tőle ilyesmit. Aztán a Kovács Pista is mondta, hogy hát Aranka, azért van a választmány, hogy az ilyen dolgokat megbeszéljük, hogy kell-e valami segítség, vagy valami. Tudjátok mit, akkor inkább a saját magam szakállára fogom megszervezni, fölpattant és elment. Másnap kora reggel elutazott. Az ipolysági tábort aztán megcsinálta teljesen mint Kocsis Aranka egyedül vagy létrehozott hozzá valamilyen alapítványt vagy társaságot, azt már nem tudom. Ekkor gyakorlatilag titkár nélkül maradtunk, illetve hát gyakorlatilag továbbra is Icu meg én vittük a társaság ügyeit. A Csemadokba azért Aranka még ott volt, talán 90 végéig, mint fizetett alkalmazott. Aztán tudom, hogy valahogyan 90 vége felé valami apró pénzt a szervezőmunkáért mi is kaptunk. Emlékszem, hogy a Hírharangnak az volt a célja, hogy tájékoztassa a tagságot és a nem tagságot a legfontosabb belföldi és külföldi néprajzi eseményekről. Ezt egész komolyan csináltam, csináltuk, és mindent manuálisan az elejétől a végéig, ketten csináltuk gyakorlatilag. Összeszedtem a híreket mindenhonnan, magyarországi híreket is meg a németországi és minden. Tudom, még Helge Gerndt, az akkori német néprajzi társaság elnöke is küldött egy üdvözlő levelet, azt is beletettük. Azt hittük, hogy most itt van Európa. Icu legépelte, majd azon a tekerős kulimászos masinán közös erővel lesokszorosítottuk. Az egyes lapoknak meg is kellett száradniuk, de másnap reggel kellett vinni a könyvkötőbe, ahol összekapcsolták, körbevágták az egyes füzeteket. És akkor éjjel Köbölkúton a konyhában raktuk széjjel, körbe-körbe járva raktuk le a lapokat mint a szédült legyek és másnap reggel vittem Újvárba a könyvkötőbe. Utána még Icu csomagolta, borítékolta, címezte és küldte szét a tagságnak. Áldatlan munka volt, de olyan szeretettel csináltuk, persze hogy szeretettel, egymást is szerettük, meg azt, is amit éppen közösen csinálunk, hozzá tartozott az életünkhöz. Tíz éven keresztül jelent meg egyébként a Hírharang. És tíz éven keresztül meg tudtuk tölteni. Évente négy szám jelent meg. Magyarországon akkoriban a Néprajzi Hírek úgy jelent meg, hogy inkább tudománytörténeti híreknek szoktam nevezni, mert négyéves késéssel látott napvilágot. A hírekhez semmi köze nem volt, mert amikorra megjelent, akkor már nem volt hír. Tudománytörténeti érdekessége volt, hogy négy éve mi történt. Akkor a magyarországi kollégák számára a Hírharang fontos információ volt, internet még nem volt abban a világban, ez egy fontos volt.- A néprajzi társaság önállósodott? 311- Nem, soha. / LiSZKA JÓZSEF
