Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Liszka József
ZKA JÓZSEF- Most kapásból azt mondanám rá, hogy igen, de nem vagyok benne biztos. Szerintem önállósultunk. De mikor?- Csak azért kérdezem, mert a Csemadokban 91-92-ben elindult egy ilyen leválási folyamat, a folklórszövetség, a tudományos társaság meg egyebek, tehát...- A Csemadok rázta le őket magáról, mert azt hiszem, nem volt pénze már. Ilyen leválási inger a Csemadokkal szemben bennem biztos nem volt, és a többiekben sem, mert hogy bele nem szóltak a munkánkba, az biztos. Végképp nem szóltak bele. Tulajdonképpen kényelmes valami volt, ha nem is sok, de valami pénzt a Hírharangra, erre-arra adtak. Szerintem végig ott maradt a Csemadokban. Ennek azért utána kellene nézni! Akkor viszont mitől is lenne ez elbeszélt történelem?- leüt sokat emlegeted, mondjál róla néhány szót, hogy ismerkedtetek össze?- Én Icuval 1989. október 6-án ismerkedtem meg Putnokon, egy Gömör kutatás tíz éve című konferencián. És egymásba szerelmesedtünk, az addigi házasságom már amúgy is romokban volt. A 89-es év két szempontból is forradalom volt számomra. Ő a Csemadok járási instruktora volt Rozsnyón, és amikor ez az egész rendszerváltás megtörtént, akkor az Együttélés egyik alapítójaként az Együttélésnél kötelezte el magát, én mondjuk sehol. Nem is szerettem volna, de hát milyen a szerelem, valahogyan csak le kell vezetni ezeket a dolgokat. Én akkor épp, ez is olyan szerencsés véletlen, kaptam egy féléves alkotószabadságot valamelyik könyvemhez. Tehát a múzeumtól föl voltam szabadítva Újvárból, és akkor odaköltöztem Rozsnyóra. Ez az odaköltözés valamikor épp a választási időszakban, tavasz végén, májusban történt. Ott laktam az Icunál, aztán összeházasodtunk, később, a nyáron Köbölkútra költöztünk. És amikor a választási kampány zajlott, akkor mentek a plakátozások. Kocsim volt, és ebben már részt vettem. Ott, a Csemadokban a plakátozás fogalom volt, Gombaszög kapcsán évente végigcsinálták. A járás összes faluját végigjárták, és kiragasztgatták a Gombaszögre invitáló plakátokat. Jött a választási kampány, a Csemadok mit csinál? Plakátol az Együttélés és az MKDM számára. Azt hiszem, közösen indultak vagy külön-külön, de közösen lettek plakátolva, az biztos. Ebben részt vettem, nagyon nem akarva, de részt vettem. Különben leu is már akkor nagyon nem akarva vett részt, mert esténként, minden este visszatérő vitáink voltak, ami azzal végződött, hogy csak a választásokig bírd még ki, utána aztán már... Na és akkor autóval jártuk a falvakat, és ragasztgattam ki a Durayképeket és a Püspöki Nagy Péter meg mit tudom én kinek a képeit. Stresszes boszszúmat azzal tudtam kifejezésre juttatni az egészben, azzal tudtam némileg levezetni, hogy ezeket a plakátokat nemcsak a másik felén kentem be ezzel a kulimásszal, hanem kívülről is bemaszatoltam. Mint egy légyfogót. Ilyen gyerekes dolgokban éltem ki magamat. Ezt úgy végigcsináltuk. Icu becsületből, mert az elején felvállalta. Meg ugye milyen viszonyok is voltak ott akkor? Ambrus Feri, akkori főnöke, a járási Csemadok elnök, ő ebből végképp nem vette ki a részét. Pedig szolgálati kocsija volt. Nem plakátolt. Sőt annyira nem plakátolt, hogy Rozsnyón a munkahelyétől a hazáig vezető úton, végignéztük egyszer, amerre ment haza amúgy is, egyetlenegy plakátot, soha nem ragasztott ki, még akkor se. Icu meg, mint egy jó 312 - Végig a Csemadok mellett működött?
