Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
László Béla
LÁSZLÓ BÉLA 286 autonómiára épülő törvény volt, amelynek azonban nagyon sok részlete nem volt kidolgozva. Ezeket kellett a későbbi törvényhozásokkal tökéletesíteni. Kimondta az akkreditációt, és létrejött az akkreditációs bizottság. Az akkreditációs bizottság, amint említettem, Urban professzor vezetése alatt kezdte el az akkreditálást, és ezzel a szlovákiai felsőoktatási rendszer kialakításába is beleszólt. A politika viszont erősebb volt, hisz az akkreditációs bizottság lényegében csak tanácsadó testület a mai napig, a kormánynak egy tanácsadó testületé. A politikai érdekek miatt azok az elképzelések, amelyek Szlovákiában nagyobb egyetemi központok kialakítását szorgalmazták, végül is háttérbe szorultak. Éppen ellenkezőleg, abba az irányba indultak el a folyamatok, hogy minden felsőoktatási intézmény, amely addig létezett, az egyetemi nevet szerette volna fölvenni. A politikusok a szlovák törvényhozásban regionális érdekek miatt egymás után hagyták jóvá azokat a törvényeket, amelyek a volt pedagógiai főiskolákat, de a többi főiskolát is mind egyetemnek nevezték át. Amint említettük, 1992. február 27-én a nyitrai egyetem létrehozása alkalmából a Szlovák Nemzeti Tanács határozatot fogadott el ezen egyetem keretén belül a Nemzeti Kisebbségi Kultúrák Karának létrehozásáról. Erre a határozatra később nagyon gyakran hivatkoztunk, mert ez támasz volt a nemzetközi fórumok felé is, hogy van egy parlamenti határozat a kar létrehozásáról. A 92-es parlamenti választások után új politikai garnitúra került az ország élére. A fél évvel korábban létrehozott nyitrai egyetemet új törvénnyel két felsőoktatási intézményre osztották, és ettől kezdve már nem pedagógiai karnak nevezték a mi iskolánkat, hanem Pedagógiai Főiskolának. Ez 2002 őszén volt, és a Nyitrai Pedagógiai Főiskola néven ősztől létező felsőoktatási intézményben mármost megvolt a lehetőség a karok létrehozására. A törvény nem beszélt a karokról, és a karok létrehozásáról is az egyetem legfelsőbb szervének, az egyetemi szenátusnak kellett döntenie. A főiskola szenátusának a szerepét a volt pedagógiai kar szenátusa vette át. Ebben az időben kezdtek szerveződni az egyes karok a pedagógiai főiskolán. Ezt a helyzetet szerettük volna mi kihasználni arra, hogy létrehozzunk a magyar pedagógusképzés számára egy önálló kart. Természetesen a parlament határozatának szellemében, mert ez erősített bennünket a létrehozási folyamatban. Mi voltunk tehát azok a magyar pedagógusok és diákok, akik először elkészítettük a karunk koncepcióját a pedagógiai főiskolán. Ez már 2002 őszén elkészült. Mindjárt a törvény jóváhagyása után kidolgoztuk, hisz megvoltak a régi anyagaink, amelyekből nagyon gyorsan össze lehetett hozni az új helyzetnek megfelelő dokumentumot. Megválasztottuk a leendő kar szenátusát is, a mai napig őrzöm ennek a választásnak a jegyzőkönyvét és a szavazati lapokat. Egy-két hónappal később létrejött a természettudományi kar, a humán tudományok kara, a pedagógiai kar. Ők is ugyanezt csinálták. Összeálltak a megfelelő tanszékek, és természetes módon létrejöttek a karok, megválasztották a szenátusaikat is. Ezek a szenátusok kezdtek dolgozni. Mindezeket a karokat viszont a pedagógiai kartól örökölt szenátusnak kellett jóváhagynia. Mivel a törvény előírta, hogy az egyetemi szenátusban a karoknak egyforma képviseletüknek kell lennie, ezért az új szenátus is csak akkor alakulhat meg, ha majd létrejönnek a karok. A törvényben nem voltak annyira pontosan leszögezve, hogy hogyan kell ezt a folyamatot lebonyolítani, de mindenesetre a volt pedagógiai kar szenátusa 2003. február 1-jén elsőként a mi kari koncepciónkat fogadta el. A többi kar még nem volt olyan helyzetben, hogy elfogadtassa a koncepciót. Február végén, március elején a többi karnak is hasonló koncepciója lett, és azokat is jóváhagyta az említett szenátus.
