Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
László Béla
- Említettük a négyfontos harcot, a koncepciók körüli viták talán visszanyúlnak 1985 tájékára, amikor a Jogvédő Bizottság kezdeményezésére nagy megmozdulás volt a magyar nyelvű iskolák megmaradásáért. Valószínűleg pártutasításra az oktatásügyi minisztérium nemzetiségi osztályán akkor készült egy elég jó tanulmány a magyar alap- és középiskolák helyzetéről és a pedagógusképzésről. A Fodor Zoltán és a Fibi Sándor által vezetett kisebbségi osztályon készült. Ez egy komplett, komoly anyag volt, amely tartalmazta az alap- és középiskolák címlistáját, és 2000- ig a magyar pedagógusszükségletet is. Ez egy nagyon jó dokumentum, amelyet sokszor még a mai napig is tudok használni. Szakokra lebontva tartalmazza, hogy hány pedagógusra lesz szükség 2000-ig. Ez volt az egyik olyan anyag, amelyre támaszkodhattunk, hogy milyen szakokat kell nyitni. A másik filozófiája a szakalapításoknak az egyes tantárgyak óraszáma volt az egyes iskolai fokozatokban. A Fibi- és Fodor-dolgozat azt is tartalmazza, hogy milyen szakosból hány magyar pedagógus tanít a magyar iskolákban. Ennek alapján ki tudtuk alakítani az egyes tantárgyak szakpárosításait és a hallgatók számát. Nagyobb számú diákot szerettünk volna fölvenni, nagy fejlesztésre lett volna szükség.- Van még valami, ami ezzel kapcsolatos?- Talán a legiszlatív kérdéseket szeretném elmondani. A nyitrai felsőoktatási intézménynek mindig volt statútuma, alapítólevele, vagy minek nevezzem. A 60-as években a főiskola belső dokumentumaiban még jelzések történtek a magyar tagozatra, a magyar pedagógusképzésre vonatkozóan, aztán ez fokozatosan kimaradt a dokumentumokból. Dékánhelyettesként az első feladatomnak azt tekintettem, hogy minél hamarabb bekerüljön a nyitrai felsőoktatás statútumába az, hogy itt létezik egy magyar tagozat, ez milyen jogkörökkel rendelkezik, a vezetősége milyen ügyekben dönthet és milyen ügyekben van javaslattevő joga. Ez 1991 januárjában meg is történt, bekerült a statútumba, hogy a nyitrai felsőoktatásnak, tehát a pedagógiai karnak része a magyar tagozat, és küldetésének a leírása is. A magyar tagozat jogköreinek pontos meghatározását a főiskola többi dokumentumában kellett volna rögzíteni. Ez nagyon nagy előrelépés volt. Viszont 2001. február 1-től új dékán került a karunk élére Peter Liba professzor személyében. Ő egy teljesen más filozófiájú, más szemléletű személy volt, aki a magyar pedagógusképzést köztudottan nem támogatta, tehát ellene volt minden olyan kezdeményezésnek, amely a magyar nyelvű oktatást bővítené. Az említett pedagógusfelvétel alkalmából, azt hiszem, 20-24 pedagógust sikerült fölvenni. Amikor ő belépett a dékáni funkcióba, utána már nem engedett fölvenni magyar pedagógusokat, hanem a magyar pedagógusok felvételére megadott állami pénzből magyarul nem tudó pedagógusokat vett föl. Tehát a magyar pénzből az új dékán a szlovák tagozatot fejlesztette. Ez nagyon felháborító volt számunkra. Láttuk, hogy Liba professzor úr vezetése alatt nagyon kemény harcot kell folytatni a magyar pedagógusképzés fejlesztéséért, megmaradásáért. Ami az egyetemen kívüli jogalkotást illeti, az új felsőoktatási törvény 1990. július 1-jén lépett életbe, amely előírta az akkreditációt is. Ez a törvény terjedelemben nagyon szűk volt, a mai felsőoktatási törvénynek talán az egyötöde, egyhatoda. Csupán az elveket mondta ki. Nagyon jó törvény volt, abban az időben a volt szocialista államok közül talán elsőként egy nagyon demokratikus, a felsőoktatási 285 LÁSZLÓ BÉLA
