Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
László Béla
LÁSZLÓ BÉLA 282 döntöttek az oktatói létszámról és másról is, sokkal egyszerűbb volt létrehozni egy új kart. A mostani helyzet már sokkal nehezebb és sokkal komplikáltabb.- Miből állt ez az ellentét a három párt között?- A három párt közötti ellentét egy olyan, számomra érthetetlen filozófiából indult ki, hogy ha Nyitrán lenne egy pedagógusképző kar vagy valami más intézményes forma, akkor ott az oktatás nyelvének szlováknak kellene lenni. Nagyon gyakran hangoztatta ezt a nézetet Bauer Edit az Együttélés részéről. Valószínűleg nem ismerte az egyetem belső helyzetét, hogyan folyik Nyitrán az oktatás. Mert hogyha matematika szakos tanárképzés folyik magyarul is, meg szlovákul is, akkor miért járna egy szlovák hallgató a magyar előadásokra, ami miatt szlovákul kéne előadni, mert ez volt azoknak a gondolatoknak az alapja. Tehát nem kellett volna félteni a nyitrai magyar pedagógusképzést. Ez volt a fő probléma. De e mögött, azt hiszem, meghúzódott az a három párt közötti rivalizálás is, hogy ki volt az ötlet kigondolója, ki milyen nézeteket vallott. Abban az időben, a 90-es évek elején én végül is a politikából kivonultam, éppen azon oknál fogva, hogy semleges szerettem volna lenni a három párttal szemben. Az említett koncepciók kidolgozásával kapcsolatban és a nyitrai pedagógusképzés, felsőoktatás problémáival rendszeresen fölkerestem mind a három pártközpontot. Tehát mindegyikhez bejártam teljesen független szerepkörben, megpróbáltam a nézeteket és a koncepciókat egyeztetni, de abban az időben ez hiú ábránd volt, úgy látszik. Még az iskolaügyekben sem sikerült egy platformra hozni a három magyar politikai szubjektumot.- Ha jól emlékszem, úgy csúcsosodott ki ez a vita, hogy nemzetiségi kar vagy magyar kar.- Igen. Mint ahogy az előbb említettem, hogy az oktatás nyelvével volt kapcsolatos a probléma. Ez rávetült aztán a megnevezésre is, és a koncepcióra is. 90-ben voltak a választások, aztán eldöntötte a politikai garnitúra, hogy 92-ben megint lesz parlamenti választás. S a 92-es választásra készülve már kemény politikai csatározások folytak. A 92-es választásokig a VPN és a VPN keretén belül az MPP, a Magyar Polgári Párt volt hatalmi pozícióban. Magyar kar megnevezésű kart az akkori szlovák politikai garnitúra a választások előtt nem volt hajlandó fölvállalni. Föl tudta vállalni azt, hogy a nemzetiségek kapjanak valamilyen felsőoktatási intézményt. Ebből adódott, hogy nem magyar megnevezésű karról kezdtünk beszélni, hanem nemzetiségi-etnikai karról. Ez az új kari koncepció csak abban különbözött a korábbi magyar kari koncepcióktól, hogy egy kutatóintézetet kapna benne a többi kisebbség, ahol saját kultúrájukat, történelmüket, hagyományaikat tudják kutatni, ápolni. Itt volt az a dilemma, amelyről előbb is beszéltünk. Főleg Bauer Edit többször hangoztatta, hogy ha ott lesznek más nemzetiségek, akkor nem lehet csak magyarul oktatni a hallgatókat. Én többször elmondtam neki személyesen is, hogy a szlovákiai kisebbségek, mint a német, a horvát és a bolgár kisebbség, akik részt vettek volna a kar alapításában, nekik nem kell saját nyelvű felsőoktatás, sem tanítóképzés. Tehát nem kell félteni a magyar pedagógusképzést, a magyar nyelvű oktatást a nemzetiségektől. Sőt, a nemzetiségek jelenléte nemzetközileg is erősebbé tehetné ezt a kart. Most is meg vagyok győződve arról, hogy amit főleg az Együttélés részéről, de az MKDM részéről is elutasítottak, a nemzetiségi kultúra
