Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
László Béla
- Miután megválasztottak dékánhelyettesnek, ez nagyon lekötött. 1990 januárjá- 281 tói a különböző népi megmozdulások már nem voltak olyan intenzívek Nyitrán sem. Én a magam részéről nem emlékszem, hogy itt, Nyitrán valami olyan megmozduláson vettem volna részt, amelyet a színészek és mások szerveztek. Mindenesetre kapcsolatban voltunk. A kezdeti nagygyűléseken az egyetemeken is megjelentek a színészek közül is, már nem tudom a nevüket, de tudom, hogy ott voltak, szónokoltak és beszéltek. Tehát mindenképpen volt kapcsolat a színészek, a nyitrai értelmiség és az egyetem között a 89-es változások során.- Politikai körökkel kikkel álltatok kapcsolatban? Gondolok itt a főiskola kapcsán Pozsony ra?- A főiskola kapcsán itt, Nyitrán nem volt olyan politikai csoportosulás, amellyel akkor mondjuk a leendő magyar karral vagy a magyar pedagógusképző karral kapcsolatban vitát tudtunk volna folytatni. Az agráregyetemen viszont volt több olyan magyar oktató, akikkel e témáról tudtunk beszélni. Ugyanis az a Kováč és Pišút miniszterek által képviselt felsőoktatási filozófia, amelyről az előbb beszéltem, amelyet az Urban professzor által vezetett akkreditációs bizottság is követett, a Cyril-Metód Egyetem terve nem ment át. A jóváhagyási folyamat keretén belül azonban felvetődött, hogy ha Nyitrán egyetemet szeretnénk létrehozni, akkor a két felsőoktatási intézmény, az agráregyetem és mi, egy közös egyetemet hozzunk létre. Ezt javasolták. Ebben az irányban el is indultak a megbeszélések. Ez 90 őszén történt. Beindultak a tárgyalások és megbeszélések, hogy is nézzen ki az új nyitrai egyetem. Ennek az igazi vonulata akkor következett be, amikor 1992. február 27-én a KDH-sok javaslatára jóváhagyta a pozsonyi parlament a nyitrai egyetemet, amely a két felsőoktatási intézmény összevonásából jött volna létre. Ekkor viszont már nagyon intenzíven beszéltünk arról is, és készítettük a koncepciót, hogy a nyitrai egyetem keretén belül jöjjön létre az önálló magyar pedagógusképző kar. Ez a törvényben nem jelenhetett meg, mert az akkori törvények nem engedték meg, hogy az a karokról is szóljon. Ezért külön határozat született, amelyet az akkori miniszter, Pišút terjesztett a parlament elé, hogy a parlament határozatban szólítsa fel a leendő nyitrai egyetemet, hogy hozzon létre a magyar pedagógusképzés számára egy önálló egyetemi kart, éspedig a Nemzeti Kisebbségi Kultúra Kara néven. A politikai körökben erről a koncepcióról és arról, hogy milyen legyen a szlovákiai magyar felsőoktatás, a három párt létrehozása után sajnos megoszlottak a vélemények. Már akkor is, amikor a Szlovákiai Magyar Tudományos Társaságban folytak a tárgyalások a koncepcióról, ott is megjelentek a három párt képviselői, akik ha nem kellett, akkor is ellentmondtak egymásnak. Nem alakult ki sajnos egy egység, amely nagyon gyorsan előre tudta volna vinni ezt a koncepciót. Ez nagyon sajnálatos volt, mert nem volt nagy különbség a nézetekben. És nem volt más lehetőség, mint az, amelyet a Szlovákiai Magyar Tudományos Társaság kidolgozott. Ezt kellett volna mind a három politikai mozgalomnak fölvállalni és képviselni. Akkor lehet, hogy nem a 2000-es évek derekán, hanem már a 90-es évek elején is létre lehetett volna hozni az önálló felsőoktatási kart. Én sokszor szoktam mondani, hogy ennek a lehetőségnek a nem kihasználása okozta jó tízéves veszteséget a szlovákiai magyarság már nem fogja behozni. Mert akkor, amikor még nem volt bolognai folyamat, normatív támogatás, hanem egyszerűen a minisztériumban < NJGO
