Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
László Béla
LÁSZLÓ BÉLA 276 bázott lépés. Ilyen beszélgetésem még nem volt Miklóssal, hogy ennyire kioktatott volna. Megvoltam lepődve. És az igazi meglepetés akkor jött, amikor ő is a hármak között volt, akik beterjesztették az egyetem létrehozását a szövetségi parlamentben. Nem tudom, miért, de az Együttélés létrehozásánál azokat a személyeket, akiket én a sokszorosításba bekapcsoltam, megszólítottak, de Miklós engemet nem szólított meg, hogy nem akarok-e menni az Együttélésbe. A nejemmel egyszer Pozsonyban voltunk, akkor a Csemadok afféle találkozóhely volt, összejártunk oda, hogy mi is történik, hogy zajlanak az események. Oda készültünk éppen a feleségemmel, amikor találkoztam Miklóssal és Popély Gyulával. Gyula azt mondta, hogy ha én engedem magamat felírni a Független Magyar Kezdeményezés parlamenti slistájára, akkor azt a papírt ő az utcán fogja széttaposni. Ezt mondta nekem a nejem előtt. A nejem ilyenekhez nem volt szokva, hogy miért mondja ezt a Gyula. Ez történt, de ettől kezdve Duray Miklóssal valahogy teljesen megszűntek az emberi kapcsolataim. És azóta sem újultak föl. Őszintén megvallva, részemről történtek bátortalan lépések ennek érdekében. Hadd mondjam el, többször is találkoztunk, és én szerettem volna felvenni vele a kapcsolatot, ápolni azt, ami addig volt. Többek között Nagykanizsán egy tanár kollégám nyári identitás szabadegyetemet szervezett, ahova fiatal kollégáimmal eljártunk. Miklós tartott ott egy előadást éppen azután, amikor az MPP-t kiszorították a magyar koalícióból, tehát a választások előtt, amikor Nagy Laci, Mészáros Lajos kerültek csak fel az MPP-ből a parlamenti listára. Ott, az előadás után kérdeztem, hogy Miklós, nem lehetett volna ezt korrektebben megoldani. Felrántotta a vállát, hogy így jött össze. Lényegében azóta Miklóssal nincs kapcsolatom, mondom, próbálkozás történt, de nem kaptam viszszajelzést, hogy továbbra is ápoljuk baráti és családi kapcsolatainkat.- Hogyan zajlottak a november 17-e utáni események az egyetemen, illetve Nyitrán?- Nyitrán, mint másutt is, a rendszerváltás nagygyűlésekkel, diák-tanár összejövetelekkel kezdődött.- Mikor volt az első nagygyűlés?- Az első nagygyűlés november végén volt, nem tudom pontosan, melyik napon. Ezeken a nagygyűléseken aztán kialakult az a tanár- és diákvezetés, amelyet nevezhetünk forradalmi bizottságnak is, amely levezényelte az egyetemen a rendszerváltást. Ennek a csapatnak én is tagja voltam, és a mi magyar diákjaink felkészültségük révén azonnal tudták, miről van szó, és többségbe kerültek ezekben a diáktanácsokban. Úgy szedték össze a szlovák diákokat maguk közé, hogy jöjjenek a forradalmi bizottságba. Eltelt egy-két hét, amíg a szlovák diákok is magukra találtak, merészebbek lettek, és a diáktanácsokban átvették a vezetést. De mindenesetre ezeken a fórumokon, nagygyűléseken már az egyetem jövőjére vonatkozó koncepciók is megfogalmazódtak. így visszaemlékezve, két vonalon folytak a munkálatok. Az első, levezényelni egy rendszerváltást, új vezetőséget választani a főiskola élére. A másik pedig, hogy mi legyen a főiskolával. Hisz a mi főiskolánk akkor egykarú intézmény volt, pedagógiai karnak nevezték. Tehát önálló volt, a dékánja lényegében rektori funkciót töltött be, de mégiscsak egy kara volt az intézménynek. Mindjárt kezdetben megfogalmazódtak azok a gondolatok, hogy a mi főiskolánk is
