Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
László Béla
megértésre találtam ezekkel a problémákkal. Az oktatásügyi minisztérium nemzetiségi osztályán Fodor Zoltán és Fibi Sándor voltak, ott is teljes megértésre találtam. Segítőkészek voltak. Ott volt még a kormányhivatal nemzetiségi osztálya, ahol Sziegl Ferenc volt a vezető, s olyan kiváló emberek dolgoztak, mint Gyönyör József, Végh László vagy Mihály Géza. Ha jól emlékszem, a kormányhivatalban dolgozott Tóth Géza, s azt hiszem, Kvarda Jóska is ott kezdett dolgozni. Odajártam be rendszeresen, ott mondtam el a bajunkat s a problémáinkat. És ezekkel a személyekkel nagyon jól együtt tudtunk dolgozni, mert a lehetőségeihez képest próbáltak segíteni. A segítségnek nem nagyon volt eredménye, nem is lehetett. De egyet azért sikerült elérni, hogy ezek a beszélgetések, kapcsolatok, nyomások a hatalomra, mondjuk így, azt eredményezték, hogy teljesen nem szüntették meg a magyar pedagógusképzést Nyitrán. Szakokat azért nyitottak, így tovább élt a remény.- Azt mondjuk el, hogy amikor az utolsó négy év kifutott, akkor mennyi diák volt, és úgy a 80-as években átlagban mennyi?- Tehát a 60-as években 150 körül volt a diákok fölvétele, a 70-es években lecsökkent olyan 60-80-ra. Ez elég is volt, mert lényegében az alapiskolák jól el voltak látva pedagógusokkal. El szoktam mondani, hogy a 70-es évek elején végzett felmérés alapján a magyartannyelvű alapiskolák szakképzettség tekintetében jobban álltak, mint a szlovák iskolák. A 80-as évekre a hallgatók felvétele lecsökkent 20- 30-ra, és a többsége azoknak is alsó tagozatos hallgató volt. A tanári szakokra a 80-as években gyakorlatilag már csak 8-10 hallgatót vettek fel. De mégis megmaradt, ez volt a lényeg. Ezekben az években már kértek tőlem a kormányhivatalban Gyönyör Józsefék meg Fibiék és a többiek is különböző dokumentumokat, kölcsönösen segítettük egymást. Sidó Zolival is nagyon sok bizalmas beszélgetést folytattam, hogy mit lehet tenni ez ügyben. Ismeretes a Csemadoknak Duray Miklós második bebörtönzésével kapcsolatos állásfoglalása, illetve kiállása is. Ebben az időben, azt hiszem, 85-ben, készültek el az ismert iskolaügyi problémák kapcsán Fodor Zoltán és Fibi Sándor elemzései a helyzetről, hogy hogyan alakulhat a magyar iskolákon a pedagógusok száma, menynyire volna szükség. Ez nagyon jó dokumentum, a mai napig tudom használni belőle az adatokat bizonyos esetekben. Föl voltak dolgozva az alsó tagozatok, a középiskolák, hol vannak magyar iskolák. Nagyon jó anyag volt, előrelépés e tekintetben. Ekkor már a hatalom egy kicsit kezdte magát visszafogni. Itt talán elmondanék egy kellemes vagy kellemetlen emlékemet is. Nem nagyon tudtunk segíteni a nyitrai helyzeten, habár sikerült kiharcolni az említett nemzetiségi osztályokkal, hogy nyissanak tanári szakot. Meghirdettek két tanári szakot, és amikor eljött a felvételi ideje, nem készítettek külön dossziét a tanulmányi csoportoknak, ahova besorolják őket. Besorolták őket a szlovákok közé. Vagyis az egyetemen el akarták szabotálni az ügyet. Én ezt a fölvételi alkalmával vettem észre, és teljesen tehetetlen voltam, nem tudtam mihez kezdeni.- Ez a magyar tagozat fölszámolását jelentette volna?- Igen. Meghirdették, de nem akarták megnyitni. Nagyon fölháborított mindnyájunkat, és ekkor kaptam egy ötletet. Révész Bertalan barátom mondta, tudod mit, a pártközpontban van egy Tábi László nevezetű pártfunkcionárius Gerencsérről, 271 LÁSZLÓ BÉLA
