Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
László Béla
266 < Oű Kerestem a kapcsolatokat Pozsonyban is, és így jutottam kapcsolatba Gyurgyík Lackóval, Gyurcsík Ivánnal,Ollós Lászlóval, Tóth Károllyal, aztán Varga Sándorral és Duray Miklóssal is. Érdekes a Duray Miklóssal való megismerkedésem, ami lényegében még 68-ra nyúlik vissza, amikor Duray a Carltonban szervezett összejöveteleket. A részletekre már nem emlékszem, de tudom, hogy az egyik matematikai szeminárium után Znám István professzor hívott meg, hogy van egy ilyen találkozó, menjünk el. És ott találkoztam először Duray Miklóssal. Duray Miklós tevékenysége ismerté vált a diákok között is, olvastuk, terjesztettük a Jogvédő Bizottság dokumentumait meg mást magyarországi ellenzéki írásokat. Duray második bebörtönzése alkalmával felvetődött, hogy jó volna segíteni a családot, esetleg pénzzel is, egy szimbolikus összeggel. Azt hiszem, Símén András vetette fel ezt először. Akkor Nyitrán a JUGYIK egybeforrott a Csemadokkal, bálokat szerveztünk, és a bálokból beszedett nyereségből működtettük a JUGYIK-ot. Ebből pár ezer koronát felajánlottuk a Duray családnak. Én Pozsonyba jártam az egyetemre, ahol Duray Miklós felesége is tanított. Minden héten megálltam nála beszélgetni, hogy van Miklós a börtönben. Ez volt az az új kapcsolatfelvétel Duray Miklóssal, amikor a családjukhoz is közelebb kerültem. A családot aztán később többször meg is látogattam. Persze nem akarták átvenni a pénztámogatást, de végül mások is mondták, hogy ez egy szimbolikus összeg a fiatalok részéről, ezt illik elfogadni. Amikor Miklós kijött a börtönből, kezdeményezte a diákokkal való találkozást, hogy megköszönje a támogatásukat. A Luxor kávéházban az első emeleten találkoztunk. Ekkor kezdődött a Duray Miklóssal való szorosabb együttműködésem. Hetente jártam Pozsonyba a matematikai szemináriumra. Vagy a munkahelyén, vagy a Dunaj áruház mellett, egy emeleten levő kávézóban találkoztunk. így indult el a folyamat a Jogvédő Bizottság dokumentumainak a terjesztésével, megbeszélésével. így jutottam el a dokumentumok kidolgozásához szükséges levéltári források keresése kapcsán Varga Sándor levéltároshoz. Tevékenységünk híre persze eljutott az egyetemi vezetéshez is, ahol jelezték, hogy ismerik ezeket a kapcsolatokat, de a 80-as évek közepén és második felében a glasznoszty beindulása után már olyan volt a helyzet, hogy nem rendeltek be a titkosrendőrségre beszélgetésre vagy kihallgatásra engemet. Duray Miklós készült Amerikába. A Miklóssal való beszélgetés során lényegében az én véleményem is az volt, hogy nem elég, hogy egy személy képviselje a Jogvédő Bizottságot, hanem ki kell lépni a háttérből, hogy nagyobb erőt demonstráljon. Bizonyára nemcsak ezért, végül létrejött a jogvédő bizottsági tagoknak egy találkozója, melyen 16-18-an vettünk részt, ahol megismerkedhettünk egymással.- Hol volt ez? o N GO '<- A vár alatt egy családi házban. Természetes, hogy a titkosrendőrség tudott erről a találkozóról. Miklós készült Amerikába, és hát felvetődött, hogy mi lesz a dokumentumokkal? Én felajánlottam neki, hogy megpróbálom megszervezni a dokumentumok sokszorosítását, mivel sokszorosítási problémák voltak. Miklós a lengyel szolidaritás mintájára megtanított bennünket egy barátommal, Balkó Ferivel, hogy hogyan kell a sokszorosítást végezni, és itt, Nyitrán sokszorosítottuk kéthárom éven keresztül a Jogvédő Bizottság dokumentumait. Hetenként Pozsonyba járva, a dokumentumokat hátizsákban hordtam egy előre megadott helyre. Két
