Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
László Béla
két az eredményeket és adjam be a kisdoktori disszertációt. így 1973-ban a pozsonyi egyetem természettudományi karán megszereztem az egyetemi doktori titulust. Ennek alapján a professzor úr azonnal elvitt az úgynevezett tudományos aspirantúrára, a mostani PhD doktori képzés elődjére. Ott viszont keményen kellett dolgozni. Kemény négy év volt a kandidátusi képzés, több vizsgával. Itt is egy nagyon érdekes dolog történt. Akármilyen szakon is végezte az ember akkor a kandidátusi képzést, marxizmus-leninizmusból vizsgázni kellett. Ezt a vizsgát lényegében én már a 60-as években előképzésben megcsináltam. Amikor Pozsonyba bekerültem erre a képzésre, elvittem az igazolást, hogy én már egy ilyen hivatalos képzésen részt vettem, és a Marxizmus-leninizmus Intézet titkára elfogadta. A tanulmányok végeztével összegezték az eredményeket, és Michal Topolský, az intézet igazgatója, felfigyelt arra, hogy nem voltam nála vizsgázni. Hogyhogy, már kandidátus leszek, és nem voltam nála vizsgázni? Botrányt csinált. El is mentem a Marxizmusleninizmus Intézet titkárához elnézést kérni, hogy miattam szidást kapott. De mindenesetre nem kellett még egyszer vizsgázni, és a nyelvvizsgát is ugyanígy elfogadták. A 70-es években a helsinki folyamat egy olyan társadalmi és politikai gondolkodást indított el itt, Közép-Európában, amely végül elvezetett 89-hez. Emlékszem rá, a Charta 77-ről először a Szabad Európában hallottam. Látogatóba indultunk egy ismerősünkhöz. Az úton mesélem a nejemnek, hogy mi ez a Charta 77, mi van benne. Jött a helsinki folyamat, és hátjöttek azok a törvények is, amelyek a magyar nyelvű oktatás visszaszorítására voltak irányozva. Ezek életre hívták a Magyar Iskolák Védelmi Csoportját, amelyből megszerveződött a Duray Miklós által vezetett Jogvédő Bizottság. Ezekbe a megmozdulásokba csak barátokon, ismerősökön keresztül lehetett bejutni. Én úgy a 70-es évek végén kerültem kapcsolatba azokkal a személyekkel, akik e területen, úgymond, már munkálkodnak. Hozzájárult ehhez a Juhász Gyula Ifjúsági Klub újraszervezése is Orosz Jenő, Kabla Jóska, Könözsi Laci, Szépe Edit vezetése alatt. Ez volt az a négyes az agráregyetemről, amely a 70-es évek végén a JUGYIK-ot újból olyan szintre hozta, hogy a 80-as években ellenzéki műhely lett, a gímesi művelődési táborokon keresztül is. Emlékszem, Horváth Erzsébet tanító szakos hallgatóm kezdett beszélni arról, hogy mi zajlik a fiatalok körében. Elkezdtünk közösen gondolkodni, és így egymásra találtunk a JUGYIK vezetéssel, s együtt kezdtük a JUGYIK keretén belül, a Csemadok égisze alatt szervezni a gímesi művelődési táborokat, ahová bizony kemény ellenzéki személyeket hívtunk meg, írókat, költőket, akik már nagyon világosan és egyértelműen meg tudták fogalmazni a szocializmus, a kommunizmus problémáit, meg tudták fogalmazni az emberi jogokat számunkra a kisebbségi jogok kérdéseivel együtt.- Neveket nem tudsz mondani?- Hát a legnevezetesebb megmozdulás talán a Duna Körhöz kapcsolódik. Vargha János többször volt itt és beszélt a bősi és nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatos ökológiai problémákról. Amikor Albert Gábor az Emelt fővel című könyv szerzője tartott előadást a gímesi táborban, több száz fiatal tapsolt, éljenzett. Fantasztikus élmény volt, hogy a diákok már akkor mennyire ráéreztek az ellenzéki problémára és mozgalomra! Emlékezetes volt a találkozás Domonkos Pál Péterrel, László Gyulával, Czeizel Endrével, Kis Gy. Csabával, Ormos Máriával, Jeszenszky Gézával és sok más neves tudóssal, közéleti személyiségekkel. 265 LÁSZLÓ BÉLA
