Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

László Béla

egyetemista fiataloknak a többsége lényegében megvan fosztva ettől az élménytől, az egyetemista élettől.- JAIK létezett már akkor?- Nem emlékszem, én nem voltam benne. Nem volt. Én 61-ben végeztem, azt hiszem, 64 után alakulhatott. Az akkori korszakot fémjelzi, hogy nem mi választottunk iskolát, hanem kihelyeztek a járásokra, ahol be is osztottak bennünket az iskolákra tanítani. Azt csinálták velünk, hogy aki nem fogadja el a kihelyezést, nem kapja mega diplomáját. Persze mindenki aláírta. Engemeta rimaszombati járásba helyeztek ki. Az utolsó egyetemi évemet lényegében már a Műszaki Egyetemen töltöttem, ott tanítottam. Azokban az években Szlovákiában nagyon felduzzasztották az egyetemi hallgatók számát. Volt olyan év, amikor Szlovákiában több egyetemistát vettek föl, mint Csehországban, és kevés volt a tanár. Én az Építészeti Karon, Mede professzor úr tanszékén tanítottam ábrázoló geometriát, ahol felkínálták a tanársegédi állást is. Be is adtuk a kérelmünket, csakhogy közben életbe lépett az a párthatározat, hogy egyetemi állást csak két- vagy hároméves gyakorlattal rendelkezők tölthetnek be. így augusztusban jelezték, hogy nem vehetnek föl, majd három év múlva újból jelentkezhetünk a tanársegédi állásra. Közben Rimaszombatból nagy nehezen elintéztem az elbocsátólevelet. Lényegében ezzel munkanélkülivé váltam, mert nem volt állásom. Innen elbocsátottak, oda meg nem vettek föl. Ez 1961-ben volt. Kitört a karibi válság. Minket, akik sorkötelesek voltunk, behívtak katonának. Szeptember elsejével be kellett lépni a katonasághoz. Akkor olyan hangulat volt, hogy kitörhet a harmadik világháború. Úgy búcsúztak el tőlem a szüleim meg mindenki, hogy háború lesz. Nem is törődtem többet az állással, elmentem katonának. Amikor két év után visszatértem, állást kellett keresnem. Tornaiján akkor nem volt hely a gimnáziumban. Kassán a magyar gimnáziumban, Rácz Olivér volt az igazgató akkor, úgy kaptam volna ott állást, hogy az ipariban is tanítok. Közben megtudtam, hogy Nyitrán tanárokat keresnek a magyar pedagógusképző tagozatra. Ide is beadtam a kérvényemet és felvettek.- Most már inkább a közé/etiség irányában folytassuk a beszélgetést. Nyitrán mik voltak az alapproblémák a 60-70-es években?- Nyitrára 1963 őszén kerültem. Akkor már két-három éve működött a magyar tagozat, gyakorlatilag ki volt épülve. Éppen belecsöppentem a magyar pedagógusképzés nagyobb önállósága érdekében szervezett tanári akcióba, amely arról szólt, hogy mi legyen a magyar pedagógusképzéssel, mi legyen a szlovákiai magyar nemzetiségi kisebbséggel. Természetesen a pártállam abban az időben ezt leszerelte. Ha jól emlékszem, Kardos István, Pukkai László szervezték, akik akkor a Marxizmus-leninizmus Intézetben voltak, és a többiek is csatlakoztak hozzá. Nem tudom, hogy ez miatt-e vagy más oknál fogva, Pukkai László elkerült az egyetemről, Kardos Pista itt maradt 1970-ig.

1968-ban Nyitra mellett volt az országba augusztusban bevonult magyar csapatok parancsnoksága. Gondoltunk egyet tanárok többen, Szeberényi Zoltán, ott volt Kardos Pista meg talán Teleki Tibor is, taxiba ültünk és elmentünk a parancsnokságra. Persze a legmagasabb rangú tiszttel nem beszéltünk, de hosszú ideig beszélgettünk velük az akkori eseményekről. Sokan találgatták, hogy mért men-263

LÁSZLÓ BÉLA