Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

Balassa Zoltán

kellett volna vezetnem, amiből nem lett semmi, eljött hozzánk és megszólalt 25 magyarul: „Maga tud magyarul?” Ellenőrizni akarta a nyelvtudásomat.

1967- ben jelesre leérettségiztem, s vegyészi pályára mentem. Apám örült, hogy műszaki pályára megyek, mert ő régészként az akadémiával sokszor ellentétbe került. Avarokat ásott ki, ezek nemsokára avar-szlávok, majd szláv-avarok végül szlávok lettek, és emiatt több alkalommal összekülönbözött a Szlovák Tudományos Akadémiával. Azt mondta, az én nevemmel te el vagy vágva ezen a szakterületen.

Engem azonban mindig érdekelt a történelem. Erről otthon mindig szó esett.

Anyám mindent megtett, hogy a klasszikus magyar irodalmat megismerjük, amelyben szintén jelen volt a történelem. Arany János balladái vagy Petőfi versei,

Mikszáth Kálmán és főleg Jókai Mór regényei a magyar történelemről regéltek.

A kémiából az egyetemen egy éven belül kiábrándultam. Elvégeztem, mert ezt vállaltam, de sok minden más is érdekelt. Ma már nem értem, miért nem váltottam szakmát. A szüleim ezt tudomásul vették volna. Én voltam az egyedüli az Ady Endre Diákkörben, aki nem a saját szakmájáról beszélt. Lacza Tihamér elmagyarázta hosszadalmasan, hogy a tea színe miért változik meg, ha citromot csöpögtetünk belé. Hogy a savak milyen hatással vannak a teában lévő összetevőkre. Kovács Tibi és Vida Zsuzsa, akik képzőművészek voltak, nagy tisztelettel végighallgatták, de látszott, csak udvariasságból teszik. Ez egyáltalán nem érdekelte őket. Én meg kémiáról nem nagyon beszéltem, de minden másról. Nekem itt tárult ki a világ. Besztercebányán kevés magyar fiatal volt. Azokkal összejártunk, de hát olyan igazi magyar társadalmi életet nem lehetett ott élni.

1968- ban én lettem a „pénzügyminisztere” a klubnak, tehát a pénzügyeket intéztem. Tudniillik, Cserhalmi Gyula volt a pénztáros. Ő magyarországi lévén, a nagykövetség tiltotta nekik, hogy a diákkörbejárjanak, mert az revizionista fészek.

Azért titkon eljártak, de már kevesebben és tisztséget nem vállalhattak. Ezt hivatalosan megmondták nekik, de aztán, tudtommal, nem nagyon törődtek vele. Mert később mi is jártunk a nagykövetségre, Mikulás-estekre meg hasonló rendezvényekre, hogy rendeződjenek a viszonyok. Ez már akkor volt, amikor rövid ideig elnök voltam. Hivatalosan mentünk, hogy felvegyük a kapcsolatot. Bredár Gyula járt be nagyon sokat közénk, itt-ott Rákos Péter. Blaskovics Józsi bácsi is elég sokat járt közénk. A magyar tanszékre el-eljártunk beszélgetni. Volt egy félhivatalos, féllegális lapunk, a Homokóra, mely csupán néhány példányban készült. Két szép példányának a borítóját az iparművészek, Kovács Tibi meg Vida Zsuzsa csinálták. Az ottmaradt a magyar tanszéken. A többit sokszorosított példányban Csaba Györgyi gépelte, aki aztán, tudtommal, Görögországba ment férjhez. Losonci származású lány volt.

Az egyetem befejezése után különböző munkahelyeken dolgoztam. Fűtő voltam majd fél évig, miután a Technika Házában a párttitkárral összerúgtam a port. Érdekes módon nem ideológiai alapon, ő szerette volna, ha „befogadom kegyeimbe".

Erre semmiképpen sem voltam hajlandó, mert nagyon visszataszító személy volt.

Ő volt ráadásul a pártitkár, és így rövid időn belül elbocsátottak. Azután lettem fűtő, majd munkanélküli, és azt követően a vízügyben helyezkedtem el.- Ez hol volt?- Mindez Kassán történt. 1972 óta itt élek. A vasgyár után is Kassán maradtam.

Kassára úgy kerültem, hogy a docens, akinél végeztem Prágában, vendégtanárko-BALASSA ZOLTÁN