Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Kovács László - L. Juhász Ilona
. JUHASZ ILONA 254 - Persze, voltak változások, csak én direkt módon nem érzékeltem. Ami Rozsnyót illeti, én a Csemadok ügyeivel voltam elfoglalva, és nem kapcsolódtam be a helyi politikai életbe. Persze a Csemadokban végeztünk a választásokkal kapcsolatos feladatokat. A falvakban Együttélés-alapszervezetek alakultak, és hát az alapszervezetekkel a kapcsolattartás járási szinten a Csemadokon keresztül folyt. Az Együttélés felhívásait a Csemadok-alapszervezeteknek mi küldtük ki, aztán ők is gyűjtöttek helyben támogató aláírásokat. Akikről úgy gondoltuk, hogy támogatói lesznek az Együttélésnek, azoknak küldtünk ki ilyen körleveleket.- Tehát az természetes volt, hogy a kampány idején ti, csemadokosok is sokszorosítottátok, ti is plakátoztátok az Együttélés propagandaanyagait? Gondolom a Csemadokban akkor az természetes volt, hogy gyakorlatilag az Együttélést segítitek.- Ezt mi természetesnek vettük. És hát a konkrét kulimunka elvégzésére nem nagyon akadtak jelentkezők. Kezdetben elsősorban a gimnázium néhány diákjára számíthattam, elsősorban Prékop Marira, ő volt a jobbkezem, meg a gömörhorkai Bacsó Aranka. Az Együttélés plakátozását a járásban elsősorban én végeztem Józsival, a későbbi férjemmel nagyon idegfeszítő körülmények között, mert Józsi egy apolitikus alkat, állandóan morgott, de azért eljött velem, mert autó nélkül persze nem ment. De nagyon nem tetszett neki az egész, sokat morgott, vitatkoztunk. Ilyenkor mindig azt mondtam neki, csak a választásokig bírja ki, utána már egyáltalán nem akarok foglalkozni politikával még ilyen formában sem, de most valakinek ki kell raknia a plakátokat, s nincs más, aki ezt megtegye. A benzinköltséget is csak jóval később térítették meg, de én úgy gondoltam, hogy ha felvállaltam - persze, mint máskor, most sem volt más vállalkozó -, akkor végigcsinálom. Szóval Józsi sokat morgott, és azzal szórakozott, hogy a ragasztót legtöbbször a politikusok képére is rákente, hadd ragyogjanak.- Ez azt jelenti, hogy esténként kimentetek és teleragasztottátok a várost?- Délutánonként, néha napközben munkaidőben is, igen. Nemcsak a várost, az egész járást.- És Rudna? Te, aki annak idején meg akartad váltani a falut, nem érezted úgy a 89-es forradalom után, hogy otthon most én leszek az, aki megváltoztatja a falut?- Én 1989 szeptemberében beköltöztem Rozsnyóra, a Csemadok-évzárón lemondtam az elnökségről, de még vezetőségi tag maradtam. Az FMK-t támogató nyilatkozatot aláírta a vezetőség, még a volt pártelnöknő, Rencsok Sándorné is, az óvoda egykori igazgatónője, akinek része volt a magyar óvoda megszüntetésében s Csemadok-vezetőségi-tagként a Csemadok fúrásában is. Olyan volt, mint egy beépített ügynök. 1989 után a helyi református gyülekezetben is vállalt funkciót egy időre. A községi krónikát ő vezette, de a Csemadok-szervezet tevékenységét az én tízéves elnökségi időszakomban nem örökítette meg, a SZISZ tevékenységét meg jól feltuningolta, ott a lánya is vezetőségi tag volt. Szóval a tízéves szerteágazó tevékenységünknek alig maradt nyoma ilyen formában. Visszatérve, engem nem vonzott a konkrét politizálás, abban a faluban meg különösen nem, még abban az esetben sem, ha akkor nem költöztem volna el!
