Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Kovács László - L. Juhász Ilona
Egyáltalán nem voltak már illúzióim a világmegváltást illetően. Meg egyébként is, 255 soha nem éreztem késztetést arra, hogy a falumban valamikor is politikai vonalon valamilyen konkrét szerepet vállaljak.- A Csemadok-munkában történt valami nagy változás a korábbi időszakhoz képest? Csemadokosként továbbra is ugyanazt csináltátok, mint a forradalom előtt?- Ugyanazt csináltuk, Gombaszög is még ugyanúgy zajlott le. Mondjuk, a program összeállításában már szabadabb keze volt a Csemadok KB-nak, de azt ugyanúgy ők döntötték el, mi csak a kivitelezők voltunk. Ugyanúgy jártunk jegyeket is árusítani elővételben. És 1990-ben még nem mondhatom, hogy gond lett volna a jegyelővétellel, a szakszervezetek ugyanúgy megvették. Nacionalista megnyilvánulással is csak egy esetben találkoztam. Másrészt 1989 első fele nagyon kaotikus volt, s a Csemadok KB se nagyon törődött velünk, legtöbben a politikával voltak elfoglalva.- Tehát Gombaszögnek azért komoly segítség volt, hogy 90-ig a jegyek egy jó részét a szakszervezetek felvásárolták.- Én konkrétan emlékszem, 120-125 ezer korona értékben adtam el jegyeket elővételben, ami azért nagy pénz volt akkoriban. De az előző években is kb. ugyanennyit. Ez eleve bele volt tervezve a szakszervezetek költségvetésébe.- 1990-ben férjhez mentél és elköltöztél az Érsekújvári járásba, Köbölkútra, amivel párhuzamosan olyan szempontból is új korszak kezdődött az életedben, hogy ekkor kezdtél erőteljesen a tudományos világ felé fordulni. Aminek a végeredménye az, hogy ma doktorátussal rendelkezel és néprajzzal foglalkozol. Én ezt a második életedet ismerem. S úgy ismerlek, hogy amellett, hogy rendkívül intenzíven foglalkozol a szakmáddal, azért nagyon erősen érdeklődsz a közélet iránt. Nagyon határozott véleményed van a közéletről, mindenről, ami körülöttünk zajlik, és ezt nem is rejted véka alá. Hogyan látod most 1989-et? Úgy általában mi a véleményed a 89-es rendszerváltásról?- Én nagyon örültem a rendszerváltásnak, és nem gondoltam, hogy ez már akkor, 89 késő őszén be fog következni. Bár észlelhetők voltak bizonyos jelek, de nem gondoltam, hogy az életem még aránylag korai szakaszában sor kerül erre. Örültem neki, és azért is igyekeztem minél több dologba bekapcsolódni, tenni, amit lehetett. Fontos volt számomra az ügy. Sosem szerettem az alibistákat meg az okoskodókat, akik mindig olyan nagyon tudták, hogy mit és hogyan kellene, de amikor el kellett mozdítani egy szalmaszálat, az már nehezükre esett. Most, 2010-ben úgy látom, magyar politikusaink részéről sok volt a pótcselekvés, sok a hangzatos szó, s az egykori kommunista módszerek is gyakran visszaköszöntek, a populizmus meg az utóbbi pár évben különösen felerősödött. Az a baj, hogy csak nagyon rövid távban tudtak gondolkodni, nem volt koncepciójuk, nem összefüggésekben látták a dolgokat, tehát nem is a lényegre koncentrálnak. Az értelmiség véleményére sem figyeltek oda kellőképpen, sőt egyáltalán. Szobor, emlékmű és kopjafaavatásokkal, szóvirágos beszédekkel, kesergéssel, sérelmi politizálással és bűnbakképzéssel . JUHÁSZ ILONA
