Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Kovács László - L. Juhász Ilona
JUHÁSZ ILONA 250 Edit, de ő még korábban. Én úgy gondoltam, hogy mindenki alá fogja írni. Hogy úgy mondjam, pofára estem az elutasítás miatt. Nem gondoltam volna, hogy egyesek még mindig nem mernek állást foglalni. S még valami! Egy jó évtizeddel később Fábián Editet kizárták a Csemadokból! Azt hiszem, ez a lépés sok mindent elárul arról a mentális állapotról, ahová a szlovákiai magyarság jutott, illetve hogy egyesek a Csemadokban ugyanolyan módszereket alkalmaznak, amelyek ellen 1989- ben felléptünk. Ez az igazán szomorú dolog! Ez nagyon rosszul esett nekem. Ha valaki, akkor Edit nem ezt érdemelte! Persze, sokak számára volt kellemetlen az Edit kritikája, mert ő folyamatosan szóvá tette a hibákat. Egy nagyon értékes embert iktattak ki a közéletből, az biztos! Kevés ember tett annyit a Csemadokért mind járási viszonylatban, mind pedig a lakóhelyén.- És ha már említetted az FMK-t, azt kik hozták létre a városban, kik kapcsolódtak be először ebbe?- Rozsnyón az elején én gyűjtöttem az aláírásokat, meg Fábián Edit s a Csemadokban a kolléganőm is. Az FMK nevében már a második mítingen Korcsmáros Laci meg Ambrus Feri olvasták fel az FMK nyilatkozatát, de aztán az FMK Rozsnyón nem működött. FMK a rozsnyói járásban csak Tornagörgőn alakult, meg Pelsőcön, máshol nem, legalábbis én nem tudok róla.- A Csemadokban Pozsonyban már december közepétől megjelenik, hogy erősen gondolkodnak azon, hogy a Csemadoknak valamiképpen párttá kell alakulnia, vagy egy olyan szervezetté, amelyik nemcsak kulturális, hanem politikai szervezetként is képviseli a szlovákiai magyarságot. Ebből ti észleltek valamit?- Úgy hírek szintjén eljutottak az információk, talán hivatalosan is, sajnos nem emlékszem pontosan. Rozsnyón ez nem foglalkoztatott bennünket különösebben.- Mi az, ami még ebből a forradalmi időszakból benned maradt Rozsnyóról? _J- Az mondjuk nagyon bennem maradt, hogy amint említettem, az első nagygyűlésen s utána egy ideig végképp nem lehetett nacionalista megnyilvánulásokat tapasztalni a szlovákok részéről. Ez nagyon jó érzés volt. Már nem tudom hányadik összejövetel volt, ahol aztán előjött a dolog. Akkor már nem kint, a főtéren, hanem az Építők Klubjában voltak a nyilvános VPN-összejövetelek. Mi is elmentünk Fábián Edittel. Akkor ott többen hozzászóltak a dolgokhoz, no és felszólalt egy talán gömörpolomai fiatal szlovák nacionalista suhaj. Arról volt szó, hogy kellene valaki, aki naponta magyarra fordítaná, esetleg be is olvasná a városi hangoshíradóban a VPN híreit. Akkor naponta ilyen úton is tájékoztatták a város lakosságát a fejleményekről. És ennek kapcsán ez a suhaj kijelentette, hogy hát szerinte nem kell magyarul beolvasni semmit, meg hogy egyáltalán nem kell sehol magyarul beszélni. Nagyon fölmérgedtünk Edittel, de az nagyon jólesett, amikor Edita Kušnierová, aki a gyűlést vezette, szépen helyrerakta a felszólalót. Sajnos viszont nem volt senki, aki vállalkozott volna a fordításra és beolvasásra. Edit sem vállalhatta, mert ő a könyvtárban dolgozott, onnan nem jöhetett el. Mivel nekem szabadabb mozgásterem volt, úgy döntöttem, elvállalom. Ráadásul így, hogy a szlovákok kezdeményezték, nagyon szerencsétlen dolog és szégyen lett volna, ha nem élünk a lehetőséggel. Úgyhogy fölvállaltam, és jártam naponta fordítani és felolvasni.
