Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Kovács László - L. Juhász Ilona
visszagondolva, elég sok mindent felvállalt. Például a Csemadok járási bizottsága 245 többször írt levelet a kétnyelvűség megoldása ügyében a járási pártbizottságra. Persze aztán erre vagy nem érkezett válasz, vagy pedig azt írták, hogy minden a legnagyobb rendben, a kérdés meg van oldva. Ami a különféle memorandumokat meg a Jogvédő Bizottság anyagait illeti, arról már Sanyi bácsit nem tájékoztattuk, azt titokban szoktuk, most majdnem azt mondtam, hogy fénymásolni. Szóval titokban szoktuk sokszorosítani a stencilgéppel, azzal a fekete hártyás, kulimászos masinával, vagy pedig a még régebbi, kék indigós, szeszes módszerrel. Akkoriban még a stencilgéphez szükséges hártyát se nagyon lehetet beszerezni, elég problematikus volt, s a Csemadokban például nyilván kellett tartani minden egyes darabot. Persze, itt-ott azért feketén sikerült beszerezni néhányat.- Hogyan jutottak el ezek a dokumentumok hozzátok, kin keresztül?- Ez hozzánk konkrétan Ambrus Feritől meg Korcsmáros Lacitól. Egyszer például Sanyi bácsi, a főnököm elment Hosszúszóra gyűlésre, ami elég messze van Rozsnyótól. Akkor Ferivel megbeszéltük, hogy sokszorosítani fogunk az irodában. Nagyban tekertem a masinát, amikor megjelent az ajtóban Sanyi bácsi, mert elmaradt a gyűlés. Majdnem a földbe gyökerezett a lábunk. Én hirtelen azt mondtam neki, hogy Ferinek az iskolába kellenek a másolatok, a gyerekekkel szerveznek valamit. De szerintem tudta, hogy nem arról van szó, mert akkor megnézte volna. Szerintem inkább nem is akart tudni a dologról.- És amiket sokszorosítottatok, ezeket aztán kinek juttattátok el? Ismerősöknek?- Amit legyártottunk, azt Feri intézte. Meg aztán én is adtam megbízható ismerősöknek, s persze aztán körözött a dolog.- Ez inkább ilyen ösztönös dolog volt, nem szervezett?- Nem volt szervezett, ez ösztönös volt. Én ilyen szervezett dolgokban nem vettem részt, nem is tudtam ilyesmiről Rozsnyón. De ha le kellett gyártani valamit vagy aláírást kellett gyűjteni, akkor mindig vállaltam.- Volt-e például Rozsnyón visszhangja, hisz katolikus vidékről, püspöki székhelyről van szó, a 88-as pozsonyi gyertyás tüntetésnek? Emlékszel erre?- Persze, emlékszem, erről mindenről tudtunk, baráti körben terjedtek az információk. Ott bent, a Csemadokban is sok mindenről beszélgettünk. Ott sok mindenki megfordult. Mondjuk Sanyi bácsival nem lehetett nyíltan mindenről beszélni, mert ő azért óvatos volt, meg a nem kell fejjel menni a falnak álláspontot képviselte. Azért szerintem sejtette, hogy bizonyos dolgokkal itt-ott foglalkozunk, de úgy tett, mintha nem tudott volna róla.- Te jártál nagyobb országos Csemadok-gyűlésekre is. Emlékszel-e olyanra, hogy valamelyiken esetleg szóba került a magyar iskolák leépítése vagy olyan dolog, ahol a Csemadok már kicsit szembement az akkori hatalommal? JUHASZ ILONA
