Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Kovács László - L. Juhász Ilona
. JUHÁSZ ILONA 244 titkár mégsem szerette. Vagy túlságosan neofita volt, aki bizonyítani akart a szlovákok előtt, hogy ő jobb szlovák, mint azok.- Egyrészt neofita, túlbuzgó volt. De ő tulajdonképpen hitt is a pártban, olyan értelemben, hogy ő csak a párton keresztül tudott mindent elképzelni, és a neofita túlbuzgóság abban nyilvánult meg főleg, hogy igyekezett a Csemadoknak keresztbe tenni, Gombaszög ellen propagandát kifejteni. Egyszer majdnem le kellett szedni a színpadi díszítést, mert keresztet vélt felfedezni az egyébként keresztszemes hímzés alapján készült díszleten. Koreň Árpád a rendszerváltás után öngyilkos lett, nem tudta elviselni, hogy elveszítette a hatalmát. Nagyon sok embernek vágta el a karrierjét, keserítette meg az életét, úgyhogy talán őt utálták legjobban a rozsnyói járásban. Nehéz lehetett elviselnie, hogy már senkit se büntethet meg, ha szemébe mondták az igazságot, vagy telefonon hívogatták, hogy megmondják, milyen embernek tartják. Gombaszög 89-ig nagyon fontos szerepet töltött be a szlovákiai magyar társadalomban, egyféle legális találkozója volt ez a magyarságnak. S nemcsak a néptáncról meg a népzenéről szólt, s nem is a párt ideológiai céljainak a kiszolgálása miatt tevékenykedtek az emberek a Csemadokban. Lehet, hogy voltak egypáran ilyenek is, de korántsem erről szólt. Ez egy ügy volt, ami ma már talán furcsán hangzik. Az, hogy volt Gombaszög, voltak a járási dal- és táncünnepélyek, más országos rendezvények, mint a Jókai Napok, a Csengő Énekszó, a Kodály Napok stb., lehetőséget adtak arra, hogy a csehszlovákiai magyarok kelettől nyugatig legálisan találkozhassanak, kapcsolatokat teremtsenek. Ezek a rendezvények azért nagyon fontos információs csatornák is voltak egyben. S ha nem lett volna Csemadok, akkor ifjúsági és művelődési táborokat se lehetett volna megszervezni, mert ehhez kellett egy háttérszervezet, egy hivatalos keret. És azért azt senki se tagadhatja, hogy az ifjúsági klubok fontos szerepet töltöttek be, nem is beszélve a művelődési táborokról. Még visszatérve Gombaszöghöz, azt azért be kell vallani, ha mítoszromboló is, hogy a közönséget nem a néptánc meg a népdal érdekelte elsősorban, hanem az, hogy milyen könnyűzenei vagy rockegyüttes, illetve előadó jön Magyarországról. Általában ez volt az első kérdés akkor is, amikor a jegyeket elővételben árusítottuk. A nézőtér is ilyenkor telt meg, s ekkor készült a legtöbb fénykép is a rendezvényről.- A 80-as évek közepén azért már vannak mozgások, működik a Duray-féle Jogvédő Bizottság, küldözgeti a körleveleit, 1988-ban már vannak memorandumok stb. Ezek eljutnak Rozsnyóra, tudtatok ti minderről?- Persze, tudtunk ezekről, mégSzőllős Sanyi bácsival, a titkárral is sok mindenről lehetett beszélni. Persze a Jogvédő Bizottságról nem cseréltünk eszmét. Akikkel baráti kapcsolatban voltunk, informáltuk egymást. Tudtuk nagyjából, hogy a kuliszszák mögött milyen „bomlasztó” tevékenység zajlik.- Gondolom, Szőllős párttag volt, ilyen tisztségben elvárták, hogy párttag legyen.- Ez feltétele volt a titkári funkciónak. Ráadásul 68-ban egy kicsit ugrált, amit a nacionalista, vonalas elvtársak rossz néven vettek, úgyhogy aztán az orrára koppintottak, óvatosságra intették. De azért a körülményekhez képest, most így utólag
