Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Kovács László - L. Juhász Ilona
volna menni. De a Csemadokba mentek, mert ott tudtak a problémáikról magyarul 243 beszélni.- Igen. És hogyha valakinek olyan problémája volt, amin lehetett segíteni, akkor Sanyi bácsi megpróbálta.- Mondjunk még azért valamit arról, hogy volt nektek egy nagy feladatotok, Gombaszög, ami a rendszerváltás után aztán nagyon gyors lejtőre került.- Gombaszög a Csemadok egyik legfontosabb országos rendezvénye volt, a rozsnyói járásban pedig a legfontosabb. A másik rendezvényünk a járási dal- és táncünnepély volt, amit a krasznahorkai vár alatt szerveztünk. Ez afféle kisebb Gombaszög, regionális rendezvény volt. A Gombaszögi Országos Kulturális Ünnepély - mert ez volt a hivatalos neve - papírforma szerint a Csemadok KB rendezvénye volt, ők döntöttek a műsorról és egyebekről, mi „csak" a kivitelezők voltunk. Szervezési szempontból mindent nekünk kellett bebiztosítani. Végigplakátoltuk a járást, de azon túl is, belépőjegyeket árusítottunk elővételében minden intézményben, üzemekben, szövetkezetekben, mindenhol, ahol szakszervezet működött, a szlovák üzemekben is, mint például Rőcén vagy Lubenyikon. Már számítottak rá, hogy megyünk, mert az alkalmazottak elvárták, a költségvetésben is szerepelt ez a kiadás. Nem mondhatom, hogy ellenséges hozzáállással találkoztam volna ebben a tekintetben. Persze egy-két helyen nem repestek a boldogságtól, s nem keseredtek volna el, ha nem megyünk. Gombaszög nagyon nagy szálka volt a járási pártbizottság szemében, vagyis pontosabban az ideológiai titkár, Koreň Árpád szemében, aki magyar nemzetiségű volt, de a magyarok ellen hangolta a többi elvtársat is. Egyrészt azon fáradozott, hogy ezt a Gombaszögöt, ezt a gombaszögi rendezvényt valahogy meg kellene szüntetni vagy legalábbis máshová áthelyezni. Nagyon ideges volt attól, hogy itt mindig rengeteg ember összejött. A szocializmus időszakában nem nagyon szerették a nagy tömeget. Már hónapokkal a rendezvény előtt, mikor nagyjából összeállt, le kellett adni a programot a belügyeseknek is. No és hát a hivatalos állami szervek vezetői is tagjai voltak a gombaszögi előkészítő bizottságnak, ami többször ülésezett. A rozsnyóiak hozzáállása pártvonalon ilyen negatív volt, no meg szerintem irigyelték, hogy szlovák vonalon ilyen tömegeket nem tudtak mozgósítani. A belügyeseknek több tiszteletjegyet is kellett adni, mert ez, úgymond, járt nekik. Nagyon sok titkosrendőr volt mindig Gombaszögön. Törvényszerű volt, hogy 1989 után már nem töltötte be s nem is tölthette be azt a szerepet a rendezvény, amit addig. Ezt tudomásul kell venni, bármilyen nehéz, ha érzelmileg olyan nagyon is kötődünk hozzá. Abban az adott korban pótolhatatlan funkciója volt, de azóta megváltoztak a körülmények, megnyíltak a határok, megbukott a szocializmus. Ebbe nagyon sokan képtelenek belenyugodni, képtelenek tudomásul venni, ezért próbálkoznak újra meg újra egy olyan halott feltámasztásával, amelyik teljes életet élt, de hát eljárt felette az idő. Nyugodjon békében, de emlékét őrizzük meg szívünkben, mert megérdemli.- Ha úgy vesszük, Gombaszög arról szólt, hogy a szlovákiai magyar dolgozók ott szabadon énekelhetnek, táncolhatnak, kifejezhették hálájukat a párt iránt. Ilyen alapon Gombaszög beleillett a párt kultúrpolitikájába. Érdekes, hogy az ideológiai UHÁSZ ILONA
