Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Kovács László - L. Juhász Ilona
KOVÁCS LÁSZLÓ 230 - Ebben az időben te, mint a Csemadokból jött ember, aki egyben FMK-s, hogy érzékelted a szlovákiai magyar politikán belüli ellentétet. Gondolok itt az FMK és az Együttélés közötti viszonyra.- Nagyon érzékenyen, két okból is. Egyrészt a pedagógusszövetségen belüli viszonyok, másrészt a falubeli történések miatt. Én, aki tősgyökeres csemadokos voltam, egy másodpercig sem gondoltam azt, hogy a Csemadokot erre ki lehet használni. Rögtön a forradalom kezdetén szerveztem itt, Gellében egy gyűlést. Itt vannak az aláírások, mindenki, az egész falu aláírta, hogy az FMK nyilatkozatával egyetért. De én ezt a Csemadoktól teljesen függetlenül csináltam. Sőt, itt kezdődött az én bajom. Mert én aztán a Csemadokot is abbahagytam. Azért, hogy senki ne mondja, belerángattam a Csemadokot ebbe az ügybe. Mert ez az én meggyőződésem. Ami viszont ezután történt, azt nagyon nehezen viseltem. Különösképpen olyanoktól viseltem el nehezen, akik korábban a Csemadokban is mindig csak óvatosságra intettek, hogy nem szabad ilyet csinálni, azok lettek most a nagy hazafiak, és mondták, hogy ilyen hazaáruló meg olyan nemzetáruló. De ettől is jóval kényesebb kérdés volt számomra a pedagógusszövetség kérdése, mármint az FMK és a pedagógusszövetség viszonylatában.- A forradalom után az FMK egyik alelnöke lettél, de a 90-es, első választásokon a közös VPN-FMK listán nem kerültél befutó helyre. Miért?- Ha megengeded, ezzel kapcsolatban a következőket mondanám. Az 1990-es kampány idején egy újságriport készült velem. Azt már nem tudom, ki volt a riporter. Amikor megkérdezte tőlem, hogy a jövőmet hogyan képzelem el, a következőt mondtam: Elsősorban a szakmámat szeretném folytatni, hisz magyar-történelem szakos tanár vagyok. Nemzeti kisebbségünket is szakmai kérdésekben szeretném segíteni az oktatásügyben, ezen belül a magyar oktatásüggyel szeretnék továbbra is foglalkozni. Az FMK oktatásügyi programjának egyik kidolgozója vagyok, amely kimondja, lehetővé kell tenni a gyermekeinknek, hogy a bölcsődés kortól egészen a felsőoktatásig anyanyelven művelődhessenek autonóm irányítással. Tehát inkább szakpolitikai ambícióim voltak. De van egy másik dolog is. A választások kapcsán, a 90-es választásokra való fölkészülés közben történt, amit mondok. Magára a tényre nem emlékszem pontosan, de az FMK-vezetés hozott egy határozatot valamiről, és azt mondta Tóth Karcsi, biztosan tudom, ő javasolta legalábbis, hogy ezt a határozatot meghoztuk, de nem szabad beszélni róla eddig meg eddig. És akkor én fölszólaltam. Mi az, hogy nem lehet beszélni róla, ha eldöntöttük, eldöntöttük, mindannyian döntöttünk róla. Összegezve, nekem a politikának ez az oldala sose volt vonzó. Nem is tetszett. Előkereshetnék most egy olyan szöveget, amit az FMK első kongresszusán mondtam, ami már akkor nem tetszett nagyon sokaknak. Ez eligazít abban a kérdésben, hogy miért nem lettem végül politikus, vagy miért nem akartam az aktív politikai életben a későbbiekben részt venni. A lényege az, hogy majd újra jönnek a pártkáderek, és én nem akarok ilyen pártkáder lenni. Az utolsó mondatot hadd mondjam el, hogy „a Független Magyar Kezdeményezésnek mint liberális mozgalomnak vajon nem az-e az igazi szerepe, hogy segít a társadalomnak az új közösségi formák meglelésében, hogy fölhívja a figyelmet a közösségi szerveződésekre, a társasági élet politikai kereteire, nemcsak felekezeti, etnikai de érdeklődési és érdek alapon szerveződő társa-
