Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Kovács László - L. Juhász Ilona
sági körökre. Ebben segíthetnek mozgalmunk képviselői s más demokratikus erők, mert itt van a rendszerváltás lényege.” Én tudatosan, valóban tudatosan döntöttem. Az FMK jelöltállító kongresszusa, akkor persze még nem így mondták, Komáromban volt. Még én vezettem az ülés első részét mint alelnök, de már jeleztem, hogy nem akarok a listán szerepelni. Lajos ott mondta azt az ominózus mondatot, hogy nemcsak húzó emberek kellenek a pártba, hanem toló emberek is. És egyébként is, nekem volt egy komoly problémám. 1990-ben lettem igazgató a somorjai gimnáziumban, februárban. És én az iskolát komolyan is gondoltam. Akkor még nem tudtam, hogy az igazgatóság mi mindennel jár, de azt igen, hogy felelősséggel. Hogy ott vagyok, megválasztottak. Én ugyanis úgy lettem igazgató, hogy abszolút többséggel megválasztottak.- Erre még visszatérünk. Zárjuk le a nagypolitikai pályafutásodat! Ha jól tudom, 1992-ig még benne voltál az FMK vezetésében, de abban a kétéves ciklusban, mikor az FMK kormánytényező volt, már nem nagyon szóltál bele a nagypolitikába. 1992-ben vissza is léptél ilyen szinten.- Igen. Aztán még egyszer, amikor a Magyar Koalícióról az első koalíciós tárgyalások megindultak. Akkor még Laci telefonált, hogy menjek föl Pozsonyba, mert beosztottak egy bizottságba, amelyik a tárgyalásokat az FMK részéről folytatja. Ott azért aztán kiderült, hogy nem igen beszéltek egymással. Duray mellett ültem, a másik oldalról meg Laci ült. Ott már bizonyos megegyezésnek az előszele megvolt. Nem úgy kerültem oda, hogy én vittem bele ezt a szelet, de azért, így hízelgek magamnak, azért jó volt, hogy ott voltam. Mert én mindenkivel beszélő viszonyban voltam, akkor már nem voltam aktív politikus. Nem az én érdemem, korántsem - isten ments, hogy ilyet vindikáljak magamnak -, de ott úgy volt, hogy mindenki beszélt velem. Sikerült is megkötni végül, amit sikerült megkötni. De az országos aktív politikától akkor már távol voltam. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy nekem nem is voltak soha politikai ambícióim. Ez viszont tény, kár tagadni. Sose voltak, még helyi szinten sem. Helyi szinten, mit mondjak, nagyon rossz érzéseim voltak a politikával kapcsolatban. Elmondok egy esetet. 1989. december 5-én Gellében a templom előtt szerveztem egy nagy tüntetést Erdély megsegítésére. Ott ráéreztem olyasmire, ami nagy visszatetszést keltett bennem. Beszéltem, mondtam, amit mondtam, mint előtte való nap Szerdahelyen a nagygyűlésen a kultúrház előtt. Szidtam a Ceausescu-rendszert meg minden egyebet. És ott ráéreztem, hogyha azt mondanám most, hogy térdeljenek le és esküdjenek meg, bármire megesküdtek volna. Ez egy nagyon rossz érzés volt. Hogy lehet az, hogy ezek az emberek, akik közül eddig az egyik sunyított, a másik nem sunyított, most egyszeriben ilyenek lettek! Ha azt mondanám, hogy repüljünk föl a mennybe, akkor ott mindenki szárnyakat növesztett volna. Egyszerűen megrettentem attól, hogy így lehet az embereket manipulálni. Nekem ez nem tetszett. Nem ez volt a döntő ok, személyes döntéseim voltak, de hogy érzelmileg ez is hozzájárult, az biztos.- És akkor most beszéljünk arról, amit már említettél, hogy már 1989-ben, a rendszerváltás pillanataiban megkezdődött a magyar pedagógusszövetség szervezése. Milyen szerepet vállaltál ebben? 231 KOVÁCS LÁSZLÓ
