Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Kovács László - L. Juhász Ilona
Amit a képviselőségtől elvártam, ahhoz egy programot is csináltam. Nem akár- 229 milyen képviselő voltam, kidolgoztam egy programot, pontokba foglaltam, hogy mit szeretnék elérni. A baj ott kezdődött, hogy a kooptált képviselőket kérésüktől teljesen függetlenül beosztották valamilyen bizottságba. Engem a kereskedelmi és ipari bizottságba osztottak. Tiltakoztam én, rögtön mentünk a Schusterhez Lacival, de nem lehetett rajta módosítani. Viszont már akkor is a bizottságokban dőlt el minden. A plenáris ülések szereplések voltak akkor is, most is tulajdonképpen. Ami számomra az egyik legfontosabb volt, az az új iskolaügyi törvény, illetve riem új, hanem a módosított iskolaügyi törvény elfogadása. A bizottságomban én voltam az előterjesztője. Képviselőségem egyetlen sikeres ügye az, hogy a javaslatomra bekerült a törvénymódosításba, hogy az iskolafönntartó szabja meg az oktatás nyelvét. Nem volt könnyű, de belekerült. És ez napjainkig érvényes. Tehát ha valaki egy magániskolát alapít, akkor az iskolaalapító határozza meg az oktatás nyelvét. Ebbe nincs kívülről beleszólás. A többi mind alapozó törvény volt, ott nekem kezdeményező szerepem semmi nem volt. Viszont ezeknek a törvényeknek, az új választási törvénynek, a községi választásokról szóló törvénynek, egyáltalán az önkormányzati törvénynek, mindnek át kellett mennie. S hogy ez megtörtént, abban nekünk, kooptált képviselőknek döntő szerepünk volt. Azt hiszem, hogy az az intézményrendszer, amit a kooptált tagokkal föltöltött parlament megalkotott, gyakorlatilag az működik ma is. Azóta már csak módosítások születtek. Az alapvető törvények a választási törvénytől kezdődően mind akkor született meg. Ilyen tekintetben, úgy gondolom, még ha csak botcsinálta képviselők is voltunk, úgy emeltek ki bennünket valahonnan, azért volt értelme a képviselőségünknek.- Miként élted meg azt, hogy már 1990 első félévében, tehát képviselőséged idején megerősödött a nacionalizmus Szlovákiában, s ez bizonyos mértékig a Szlovák Nemzeti Tanács munkájára is kihatott.- Az első ilyen eset az ország új megnevezésének elfogadása körüli hercehurca volt. Az első nagy tüntetés március 3-án volt. A főtérről jöttek SNS-es tüntetők, és beengedték őket a megyeháza, az akkori szlovák parlament épületének az udvarára. Ez március 3-án volt, biztosan tudom. Szünet volt éppen az ülésben, és mentünk Lajossal egy kávét inni, más nyelvek szerint mást is ittunk. Akkor már a zárt udvaron vagy 30-40 ember üvöltözött. Nem volt tömeg, de ordítoztak, mint a sakál. Ott álltunk és néztünk le a második emeletről Lajossal. És jött arra Mináč, és azt mondja a Lajosnak, be vagytok szarva, mi? Grendel meg azt mondta, majd ti is be lesztek. Erre a mondatra határozottan emlékszem. Utána rögtön összeröffentünk, hogy el kell menni a parlament elnökéhez, hogy küldje ki a tüntetőket. Tiltsa ki őket, még a szünetben, az elrendelt szünetben. Elmentünk Schusterhez, négyen voltunk, ezt biztosan tudom. Laci volt, én voltam, Lajos meg Zászlós Gabi. Nem, Csekes Erika is ott volt. Elmentünk Schuster irodájába, és ott előadtuk neki, Laci beszélt, ha jól emlékszem, vagy Zászlós, hogy mért engedték be őket, ezt nem lett volna szabad. És akkor azt mondta Schuster, hogy ehhez nekem semmi közöm, ez a belügyminiszter dolga, hogy beengedte őket. És Mečiar volt a belügyminiszter. Semmi gond nem volt, mert Mečiarnak is volt ott irodája. S akkor mentünk utána. Az meg röhögött szintén, szó szerint röhögött. Azt mondta, ez a parlament elnökének a dolga. Ez egy ilyen rossz élmény, de így történt.
