Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

Balassa Zoltán

BALASSA ZOLTÁN

22 mátus püspök lett. Csipkay János erdész Selmecbányán szerezte a diplomáját.

Felesége Kenessey Jolán volt. Anyai nagyanyám Sepsiszentgyörgyön született. Anyai nagyapámat, az a legérdekesebb, Krcsmérynek hívták. A vicc az, hogy ha megnézed a fényképét, kimondottan magyaros arcvonásai vannak. Abból a híres Kréméry családból származott, amelyik a szlovák művelődéstörténetben vagy költészetben egyaránt jelentős szerepet játszott, elsősorban Štefan Krčméry költő személyében. Jela Vrteľová Krčméry az operák átírásában nagyon jó szövegírónak bizonyult, mert a régi szlovák operaszövegek nagyon csikorogtak és nehezen lehetett énekelni őket. Neki volt ehhez érzéke, s így olyan szövegeket kreált, amelyeket tényleg el lehet énekelni, és nem törik bele az operaénekes nyelve.

Anyám a családnak ezzel a részével is tartotta a kapcsolatot jó sokáig. Anyai nagyapám Prágában, a német egyetemen végezte orvosi tanulmányait, diplomája mindmáig megvan. Besztercebányán lett orvos. Ezredorvos volt az első világháborúban. Ő magyarnak tartotta magát, és ezért sokszor cikizték, hogy hát a család többi tagja szlovák. Erre mindig azt válaszolta, sajnos! Ezért Mister Sajnosnak hívták. Besztercebányán így volt közismert. Akkoriban ez egy kis város volt, az utcánkban nagyon sokan tudtak magyarul. 1949-ben születtem, tehát az ötvenes évekre esett a gyerekkorom. Mellettünk volt az Árpád park, a millennium alkalmával létesítette keresztanyám apósa, Csesznak Lajos polgármester. Nagyon jól tudtunk ott játszani. Ugrabugráltunk, kötelet húztunk két fa közé és azt átugráltuk. Sőt volt még egy kedvenc szórakozásom. Az aszfaltra színes krétákkal az egész világtérképet lerajzoltam. Mindenki a csodájára járt. A főbb városokat piros pontokkal jelöltem. Jöttek a felnőttek is nézni kritikus szemmel, de minden stimmelt. Lehet, hogy ezt apámtól örököltem, mert „mellesleg" földrajztanár is volt. Haláláig az összes szibériai folyót fel tudta sorolni. Legendás kapacitású emlékezete volt. Évek óta már nem dolgozott a múzeumban, mégis őt kérdezték meg, mit hol lehet megtalálni. Ő meg mondta.

Mindkét nagyapám elég korán meghalt, nyilván azért is, mert ez a második házasságuk volt, így korosabbak voltak. Anyai nagyapám viszont elvált, úgy kötött aztán második házasságot nagyanyámmal, Csipkay Máriával. Ők hárman voltak testvérek. Bertalant a vörösök akasztották föl 1919-ben Gyöngyösön. A sírja megvan, gondozzák. Voltunk is ott egyszer ünnepségek keretén belül megnézni. (...) Nagyanyám másik testvérének, Józsának a leszármazottai Zsolnán élnek. Érdekes módon az ebből a családból származó lányok, Józsa lánya, unokája, dédunokája mind egyforma. Négy generációt ismerek, mintha a szeméből esett volna ki egyik a másiknak. De már az unokatestvéreim és azok gyermekei nem tudnak magyarul egy szót sem, pedig Józsa unokájának a férje is magyar származású. A Vladár család anyám elmondása szerint Erdélyből származott el, habár eredetileg turóci eredetűek. Velük nagyon lazán tartjuk a kapcsolatot. Néhány évvel ezelőtt Slota miatt cikiztük őket. Ez nekik is nagyon kellemetlen volt, hogy ilyen - nagyon finom szót használva - szamár polgármesterkedik ott.

Anyámat már fiatal kora óta a nyelvek érdekelték. Nagyapám 1925-ben meghalt. Ezután eléggé keservesen éltek, de a nagyanyám annyit mégis el tudott intézni, hogy anyám eljutott Németországba, Ausztriába, Franciaországba. Angolul, németül és franciául is kiválóan megtanult. Ezt a három nyelvet aztán tanította is középiskolai tanárként. Sőt egy időben még zongorát is tanított. Az is valamikor hozzátartozott a polgári neveléshez, hogy az emberek tanuljanak meg zongorázni. Én is megtanultam, és ennek hasznát vettem sok alkalommal. Anyám aztán