Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

Kovács László - L. Juhász Ilona

KOVÁCS LÁSZLÓ 226 tevékenységnek ez a része az, aminek az alapján kezdtek ismerni engem a járás­ban. Nemcsak a volt tanítványok Nyitráról, akik aztán faluhelyen tanítottak.- Te igazából született tanárember vagy, s az, hogy szerettél előadni, valahol ennek is a megnyilvánulása. A 80-as évek közepén aztán végül meg is találod a helyedet, hiszen egy szarvai kitérő után a somorjai gimnáziumba kerültél.- Már 82-ben beadtam az első kérvényt a járásra, hogy tanítani akarok. De hát nem voltak sikeresek ezek a kérvények, Nyári elvtárs még nagy ember volt, és nem igen szí­velt engem több tekintetben sem. 82-ben adtam be az első kérvényt és végül 84-ben kerültem Szarvára, az alapiskolába. Horváth Lajos volt ott az igazgató, aki akkor még párton kívüli volt, egyedül az iskolaigazgatók között a dunaszerdahelyi járásban. De aztán Orosz Tibor, a somorjai gimnázium igazgatója - mert Somorjába is jelentkeztem többször, mikor Nyitráról eljöttem -, kijött a helyettessel, Galambos Ellával utánam, s rábeszéltek, hogy menjek a gimnáziumba. így kerültem oda 1984. november végén. És a mai napig ott tanítok. Egyetlen kísértés volt. 1990-ben megjelent egy diákdelegá­ció, hogy menjek a tanszékre Pozsonyba. De akkor lettem igazgató, előtte választottak meg egy héttel, nem csinálhattam meg, hogy elmegyek. Igazából nem is sajnálom. (...) A lényeg, hogy én 84 végétől a somorjai gimnáziumban tanítok.- Milyen volt történelem-magyar szakos gimnáziumi tanárnak lenni a 80-as évek második felében?- Nekem kivételezett helyzetem volt Somorján. Nem tudom, hogy mondjam el ezt, az iskola vezetése rám fölnézett, nem tudom más szavakkal elmondani. Szerettem tanítani, és ezt meglátták. Nekem különleges gondjaim nem voltak. Becsuktam magam mögött az ajtót, és azt tanítottam, amit akartam. Máig hiszem és vallom, hogy egy tanár az órán, ha nem volt benne különösebb félelem, a nyolcvanas évek­ben is az oktatásba belevihette, amit akart. Nem száz százalékig természetesen, de azt, amit meg akart tanítani, és megvolt hozzá a felkészültsége, képessége, megtaníthatta akkor is.- Az 1980-as évek második felében támadás indult a magyar nyelvű oktatás ellen a minisztériumból. Ez hogyan csapódott le az iskolákban?- Az iskolában konkrét dolgokban nem jelent meg, mert ezek tervezetek voltak. Évet nem tudok mondani, de egyszer valamilyen tantestületi ülésen az igazgató a fogát szívva elmondta, hogy milyenféle tervezetek és elképzelések vannak, de ez nem valósult meg. (...)- És mennyire érzékelted a 80-as évek második felében azt, hogy az ellenzék egyre láthatóbban jelenik meg a közéletben?- A legvégén, 88-tól már inkább. Nagy Laci régi, gyerekkori barátom, Végh Laci is. Ő mondta a híreket, ami a minisztériumban volt, de szervezőmunkában nem vet­tem részt.- Sem aláírásgyűjtésben?

Next

/
Thumbnails
Contents