Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

Kovács László - L. Juhász Ilona

- Abban igen, de ezek nem olyan dolgok voltak.- Aztán jött 1989 novembere, az FMK megalakulása. Hogy jössz te ebbe az egész­be?- 18-án is gyerekekkel voltam kirándulni Pesten. Amint hazajöttünk, és elkezdődött a nyüzsgés, onnantól kezdve részt vettem benne. Pontos dátumokat nem tudok ezzel kapcsolatban mondani. Az első dunaszerdahelyi összejövetelen, ami a kul­­túrház előtt volt, már ott voltam, a másodikon fel is szólaltam. Attól kezdődően aztán rendszeresen jártam összejövetelekre. Szerdahelyre is, meg Pozsonyba is. Sőt, mikor itt, a községben megalakítottam az FMK szervezetét, attól kezdődően az FMK összejövetelein rendszeresen ott voltam szervezőként, s jártam falukra is.- Te nemcsak hogy bekapcsolódtál az FMK munkájába, de mikor a forradalom után kooptálással feltöltötték a parlamenteket, a prágait meg a pozsonyit, kooptált képviselő lettél.- Ez érdekes módon történt. Az előzményeiről mindenképpen szólni kell. Én a Csemadokban nőttem föl mint közéleti ember, mint ahogy a későbbi politikusok 90 százaléka ott nőtt föl. December legelején volt egy Csemadok-gyűlés Dunaszerdahelyen, a napjára már nem emlékszem. Ezen én, utólag visszagondolva, eléggé radikális módon léptem föl. Azt mondtam, tűrhetetlen, hogy még mindig olyan kommunista parlamenti képviselők vannak, akik nem bennünket képviselnek. Erre éleződött ki a mondanivaló. Azon a gyűlésen még nem tudtuk, hogy ki jelölhet képvi­selőket. A kooptálás már megindult, csak mi még akkor Szerdahelyen nem tudtuk, hogy ki kooptálhat. Mert azt azért tudni kell, hogy ezek eléggé spontán módon zajló dolgok voltak. Ott, a Csemadok járási gyűlésen több felszólalás elhangzott, és kivétel nélkül mindenki azt javasolta, hogy ha valakit kooptálni lehet, és a Csemadok tehet rá javaslatot, akkor az én legyek. Emlékszem rá, vehemensen kiálltak mellettem olya­nok is, akiket én személy szerint sose szerettem, de ismerték a múltamat. Például Presinszky Lajos, aki kerek perec azt mondta, hogy most már olyanok kellenek, akik nem voltak párttagok. Ez szó szerint így elhangzott. A lényeg, hogy akkor ott elfoga­dott a Csemadok járási gyűlés egy határozatot, hogy engem fognak jelölni. Ez dec­ember legelején volt. Ennek lett egy következménye. A gyűlésen kidolgoztunk egy javaslatot, hogy engem javasolnak kooptált képviselőnek valaki helyett, akit vissza­hívnak. Azt még nem tudtuk, hogy kit fognak visszahívni. Mert a visszahívásokat a VPN intézte. És hát egy Sárközy nevű tejfalusi fejőnőt hívtak vissza, és készen kínál­kozott az alkalom. Csakhogy pár napon belül jött egy válasz a Csemadok-javaslatra, hogy a Csemadok nem jelölhet, mert az nem új struktúra, csak az új struktúrák, illet­ve a régi politikai pártok jelölhetnek. A régi politikai pártok közé akkor még a kom­munista párt odatartozott. Az is jelölt. Tudjuk, hogy Bauer Győző így lett a kommunis­ta párt részéről kooptált parlamenti képviselő. Magyar részről csak az FMK jelölhet, mert az egy új struktúra. És akkor az FMK-sok döntöttek arról, hogy engem fognak jelölni, mivel a Csemadok jelölt engem. No és ez megtörtént. Kidolgozták a három­soros jelölést és beadták a VPN vezetéshez. Hanem utána! Nekünk akkor még nem volt telefonunk, a szomszéd tanító néni rohan át, s mondja, hogy gyere, mert a Budaj hív. Átmentem, és Budaj ott mondja telefonba, hogy holnap gyere föl Pozsonyba, mert kooptálni fogunk. Ezt én tudom, mondom. De más ügyben is föl kell jönnöd, mert 227 KOVÁCS LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents