Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Kovács László - L. Juhász Ilona
KOVÁCS LÁSZLÓ 1946. szeptember 18., Csütörtök. Pedagógus. A somorjai magyar gimnáziumban érettségizett, a pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karán magyar-történelem szakos tanári oklevelet szerzett. 1970-től 1978-ig a nyitrai Pedagógiai Kar magyar tanszékének oktatója, majd a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum munkatársa, 1984-től a somorjai magyar gimnázium tanára, éveken keresztül igazgatója volt. A bársonyos forradalmat követően, 1990 tavaszán a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének alelnöke, a Független Magyar Kezdeményezés kooptált pozsonyi parlamenti képviselője és alelnöke lett.- Mondjál valamit arról, honnan jössz, a családodról, a háttérről, ami a közélet felé vitt.- Csallóközcsütörtöki születésű vagyok. Az apámé iparoscsalád volt, anyám elég jó módú parasztcsaládból származott. Anyai nagyagyapám kovács volt, náluk laktunk a nagyszülői házban. Amikor a téesz alakult, folyamatosan jöttek az emberek, hogy Pista, belépjünk, vagy ne lépjünk be. Mert a nagyapám olyan ember volt a faluban, aki tanácsot tudott adni. És hát végül is anyai részről ez a paraszti miliő vett körül. Az apám részéről viszont teljesen más, mert ő iparoscsaládból származott, cipész volt egész életében, abból élt, megmaradt a szakmájában. Ő társadalmilag nyitottabb volt, viszont egy irtó rebellis természet volt benne. Én semmi mást nem hallottam gyerekkoromban, csak hogy mindiga kommunistákat szidta. Patócs Gábort, aki ugye az első köztársaság idején a kommunista párt oszlopos tagja volt. Mindig emlegette, hogy mért kellett annak kommunistáskodni, mikor olyan jó szakember volt. Szakmabeliek voltak. De hát azért sok minden más is volt. A szülőket deportálták, meg az apósomékat is. 1945 őszén még csak a férfiakat vitték el. Ez apámban is mély nyomot hagyott. Rengeteg anekdota született arról, amit megéltek ott, Csehországban. Tanulmányaim idején például a történelemtanárom, Kindernay ezeket a rendszerrel szemben álló rebellis érzéseket még segítette is. Csupa olyan anekdotát m