Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Kovács László - L. Juhász Ilona
KOVÁCS LÁSZLÓ 222 mondott el a tanítás közben a 60-as évek elején, 60-tól 63-ig jártam a somorjai középiskolába, ami szintén ilyenfajta érzéseket erősített az emberben. Egyetemi tanulmányaim ideje alatt viszont már teljesen tudatosan vettem részt olyan dolgokban, mint a JAIK megalapítása 1964-ben. Az alapító ülésen, összejövetelen még valami produkcióm is volt. Ady-paródiákat adtam elő. A bölcsészkarról az egész tanári kar kivonult akkor a JAIK megalakulásának az ünnepségére. Aztán 1967-ben bekerültem a JAIK vezetőségébe, ahol olyan emberek voltak, mint Duray vagy Nagy Laci, aki szintén akkor került oda. Diákkorom egyik legnagyobb élménye egészen biztos, hogy 1968. március 15- e. A Petőfi-szobornál egy összejövetel volt, és én ott hallottam Szabó Rezsőtől a Csemadok állásfoglalását, amit fölolvasott. Emlékszem rá, utána Sima tanár úrral a nyelvjárástani órán még elemeztük, hogy milyen szép zárt é-ket használ Szabó Rezső. Ennek olyan következménye lett, hogy én, aki odahaza a szülőfalumban falusi könyvtáros voltam, a kezembe vettem a helyi Csemadok-szervezet vezetését. Nem volt ez tudatos választás vagy valami, hanem egyszerűen mindenki azt mondta, Laci, csináld. És akkor március végén ennek a Csemadok-állásfoglalásnak a támogatására nagygyűlést hívtam össze a faluban. Mindenféle elhangzott ott, már pontosan nem tudom, mi minden. Azt tudom, hogy a Csemadok állásfoglalásával kapcsolatos volt. Az érdekes az volt, hogy amikor a preverálások zajlottak 70-ben, s közben sok minden történt, és senki nem emlékezett rá, hogy én 68-ban mit mondtam, viszont az Öllé elvtárs, az nagyon is emlékezett. Mert amikor a leszerelés után egy rövid időre a Csallóközhöz kerültem, akkor ő azt mondta, hogy ebben az emberben nem lehet megbízni, mert ez ezt és ezt mondta Csütörtökben ekkor és ekkor.- Akkor te a 68-at otthon, Csütörtökben élted meg?- Hogyne! 1968. június 28-án avattak tanárrá, azt követően rögtön egy hétre rá megkaptam a behívót, és augusztus 1-jén bevonultam katonának. Háromhetes katona voltam, mikor fogságba estem. Brünnben, a katonai akadémián szolgáltam, de tényleges katonaként. Az az igazság, hogy Turczel tanár úr, a tanszékvezető a pozsonyi tanszéken készítette nekem a helyet, és úgy is volt, hogy a leszerelés után majd a tanszékre kerülök. Csak hát a tanszéken is történtek egy és más dolog 1969-ben. Csanda lett a tanszékvezető, és nyilvánvaló volt, hogy én nem kerülök a tanszékre. Amikor leszereltem, semmi más helyem nem volt, csupán a Csallóköz című hetilapnál, ami egy évvel korábban, 68-ban alakult meg. Ott voltam állásban, és ott történt a preverálás, átigazolás is. Nem voltam párttag, engem nem kellett átigazolni, de aki nem volt párttag, annak is kellett igazolnia, mit csinált 68-ban. És én később mindenütt, Nyitrán, a főiskolán is azt írtam az életrajzomba, hogy 1968-ban a tényleges katonai szolgálatomat teljesítettem. Ezt senki sehol nem firtatta egyébként, de az Öllé elvtárs, az emlékezett rá, hogy én mit mondtam 1968 márciusában.- Mennyire volt az természetes, hogy egyetemre mentél? Voltak a családban értelmiségiek?- Tulajdonképpen nem. Anyám egyik nővére apáca volt, és tanítóképzőt végzett. Ő volt az egyedüli értelmiségi a családban. Az Orsolyáknál végezte a tanítóképzőt.
