Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Korpás Pál†
KORPA 218 ezek a szélsőségek. Úgy gondolom, hogy csakis egy nagyobb közösség árnyékában lehet itt tartósabb, harmonikusabb és tartalmasabb életet mind gazdasági szférában, mind kulturális-szellemi szférában biztosítani. A szlovákiai magyarságnak szerintem csak az biztosíthatja a jövőjét, ha sok karakán és határozott fellépésű értelmiségi politikusa lesz. Jó értelemben Magyarországról és az összmagyarságtól is megkapja a megfelelő, egészséges inspirációkat, mert az összmagyarság nélkül ez a szlovákiai magyar töredék elveszíti maga alól az életéhez szükséges erkölcsi és kulturális talajt.- Beszélgetésünk végéhez közeledve, bizonyára van olyan dolog is, amire nem tettem fel kérdést és szeretné elmondani. Megkérhetem rá?- Én szeretném remélni, hogy Ipolyság a jövőben is megmarad iskolavárosnak, hogy Ipolyságon lesz mindig magyar középiskola, amely úgy, ahogy eddig is tette, neveli a régió magyar értelmiségét. Ami az én személyes életemet illeti - hát 3 évvel a nyugdíj előtt - érzek még magamban annyi energiát, hogy szeretnék még sok mindent megtenni itt a városban, és szeretnék egyet s mást megírni is. Vannak olyan ambícióim is, hogy mint irodalmár megpróbálkozok a bennem felgyülemlett ismeretek rendszerezésével, lehet, hogy valamilyen tankönyvet is írok, mert már többször is felkértek rá. Ha több időm lesz, lehet, hogy ilyesfélét is elvállalok. Természetesen a napi iskolai munka mellett ez nagyon nehezen képzelhető el.- Az 1989-90-es eseményekkel kapcsolatban, ha van olyan, amit el szeretne mondani, nagyon szívesen hallgatnánk. '< CL- Lehet, hogy már ismételni fogom a dolgokat. Én nem tudom elképzelni, hogy egyik évről a másikra egy társadalom lelkülete, egy társadalom élete gyökeresen megváltozhat. Én már 1968-ban, sőt 1948-ban gyerekként is tapasztaltam, hogy az ígéretek maguktól nem valósulnak meg. Ennyire optimista nem vagyok. Tudom, hogy csakis következetes munkával, kitartással, küzdelemmel lehet valamit elérni. Ezért merem kimondani bátran a véleményemet, hogy az az optimizmus és eufória, amely 1989-90-ben a hatalmába kerítette az embereket egy kicsit olyan olcsó, populista optimizmus volt. Vissza kell térni a mindennapi következetes munkához, alkotó munkához, s akkor talán jobb lenne ebben az országban. Persze feltétlenül szükséges, hogy megszűnjön ez a most gyökereket verni próbáló rendszer. Ennek a politikai rendszernek meg kell szűnnie. Kezdetben az emberi kapcsolatok egész jól alakultak. Később mikor kialakult mindenkinek az értékrendje s az érdekeit megfogalmazta, akkor elkezdtek bomlani az emberi kapcsolatok. Sajnos azt kell mondanom, az én szempontomból nézve 1989 előtt én nem voltam benne a hatalmi garnitúrában, de Ipolyságon az emberek közötti kapcsolatok jobbak voltak, mint manapság, vagyis 1989-90-ben elindult egy folyamat pozitív irányban, de utána egyre több negatívum bukkant fel ebben a folyamatban, és ma azt mondhatjuk, hogy az emberi kapcsolatok sokkal rosszabbak lettek, mint amilyenek '89 előtt voltak.- Miből adódhat ez?- Miből adódik? Hát itt folyik valamilyen rendszerváltás, de itt főleg a gazdasági életben zajlik egy nem természetes folyamat. Én inkább rablógazdálkodásnak
