Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

Korpás Pál†

ben fogja folytatni a munkát. Ez az új épület pedig megmarad a szlovák gimnáziumnak. Kérem, mi magyarok így tudunk politizálni, egymást is elgázoljuk, hogy saját karrierünket biztosítsuk.- Remélem ez nem így fog történni, azonban én még szeretném megkérdezni, hogy maradt-e az FMK-ban, vagy kilépett-e onnan? Ha kilépett, miért, ha nem, miért? Átlépett-e más mozgalomba, vagy hű maradt az FMK-hoz?- Az MPP-nek vagyok a tagja. Nagyon sajnálom, hogy az ipolysági szervezet nem működik, nincs rendszeres munka, nincsenek rendszeres összejövetelek. Gondolom, hogy meghasonlott ez a csoport, ugyanis a csoport tagjai között ellentétek születtek, különböző ambíciók ragadták magukkal az egyes egyéneket. Nem beszéltük meg a sokszor teljesen ellentétes elképzeléseket, s én úgy veszem észre, hogy sokukkal én sem találkoznék szívesen, s lehet, hogy nekik sem hiányzik az én társaságom. Itt lesújtott a magyar átok. Hogy csak egyet mondjak: az oktatási problémákról akartunk beszélni, a magyar iskolák felaprózódásáról, s akkor az egyik MPP-s azt mondta, hogy erről nem vagyok hajlandó tárgyalni, mert nálam ez lelkiismereti kérdés. Ha egyes párt, csoport tagjai között ilyen a viszony, hogy valaki egy bizonyos témát tabuként kezel, lelkiismereti kérdéssé nyilvánítja, s erről nem hajlandó beszélni, olyan ne vegyen részt a közéletben, ne vegyen részt párt munkájában. Ez is annak a jele, hogy teljes egészében a tapasztalatlanság irányította a helyi csoportot, de más felsőbb szintű szerveknek a munkáját is. Az a véleményem, hogy az új pártok, csoportok nem is tudatosították, hogy lényegében átvették a régi örökölt kommunista módszereket. Olyan értelemben, hogy egyes tagjai ezeknek a csoportoknak nem voltak képesek kommunikálni egymás között, ill. egyes tagok teljesen kisajátították maguknak a döntés, a véleményformálás privilégiumát. A demokratikus elveket teljesen mellőzték, nem vették figyelembe. Véleményem szerint ilyen kisvárosban, főleg nemzetiségi körökben, minden fontos lépést az oktatásügyben, a kultúra terén stb., a magyar pártoknak egyeztetniük kellene egymással, s nem egymás háta mögött cselekedni. Ez meghasonlottsághoz vezet és megbénítja a rugalmas közéletet. (...)- Térjünk ismét vissza 1990-hez. Hogyan tekint vissza az első szabad parlamenti és helyhatósági választásokra? Ön hogyan vette ki részét, ill. jelöltette-e magát valamilyen listán a parlamenti vagy a helyhatósági választásokon?- Már elmondtam, hogy megpróbáltunk valamilyen egységet létrehozni a helyi mozgalmak között. Lényegében ki is alakult egy olyan közös lista, amely a magyarság szempontjából sikeres volt. Az 1990-es választások sikeresek voltak. Én akkor kerültem az ipolysági helyi képviselő-testületbe. Olyan ambícióim nem voltak, hogy parlamenti képviselő legyek, mert én itt szerettem volna továbbra is tanítani Ipolyságon. Nagyon sikeresen szerepeltem az első választásokon. A megválasztott képviselők között a második helyen végeztem, én kaptam az egyik kollégám után a legtöbb szavazatot, az 1994-es választásokon pedig én lettem az első. Én kaptam a legtöbb szavazatot Ipolyságon. Milyen volt a munka? Részt vettem a kulturális munkában, és 1994-től én voltam az ifjúsági, oktatási, kulturális bizottságnak az elnöke. Úgy gondolom, hogy elég sokat vállalok a közéletből. Többek között el kezdtem szervezni a Honti Napokat, minden fontos kulturális rendezvényen igyekszem részt venni.