Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Korpás Pál†
- Én akkor már nem voltam akkor vezetőségi tag, de a Csemadok rendezvényein részt vettem. A Csemadok 1989 után a háttérbe szorult. Egy kicsit talán elnémították, megbénították a pártok, néhányan túlzottan hangoskodtak a Csemadok ellen. Ez tükröződött a korabeli sajtóban, a különböző írásokban is. Elindult egy párbajozás a Csemadok és egyes pártok között, pártfunkcionáriusok között.- Konkrétan tudna említeni valakit?- Konkrétan nem, végig kellene lapoznom a noteszomat. Azt hiszem az Új Szóban is voltak erről cikkek, voltak ilyen tálalások a Napban is, de nem akarok téves dolgokat mondani, ezért nem mondom, hogy kik voltak ezek, de fel lehet ezt kutatni. A Csemadok élet ahhoz képest, ami azelőtt volt - hogy rendszeresen tartottunk összejöveteleket, vezetőségi gyűléseket, évi terv volt, amely szerint dolgoztunk - teljes egészében felborult. Alábbhagyott a rendszeres kulturális, népművelő munka, s mindenki politizálni kezdett.- Milyen volt a szlovákok és a magyarok között a viszony ekkortájt Ipolyságon- Ezt is pontosan fel lehetne térképezni. 1990-ben talán jó volt a viszony, utána, amikor meg lettek választva a képviselőtestületek, már voltak bizonyos összekoccanások. Amikor jöttek az utcanév-cserék, több szlovák képviselő helytelenítette, hogy magyar nevek is bekerültek ebbe a jegyzékbe. Furcsállották, hogy Rákóczinak vagy más magyar személyiségnek van utcája. Voltak komoly csaták is, többek között én is csatáztam, mert én a Vajanský utcában lakom, s megpróbáltam, de sikertelenül felvenni a küzdelmet azért, hogy ne legyen ilyen nevű utca Ipolyságon, mert tudjuk, hogy milyen volt a viszonya Vajanskýnak a magyarokkal. Mint szlovák szakos tanár, én ismerem a műveit, tudom, hogy néha kegyetlenkedett a magyarokkal. Ami a képviselő-testületi munkát illeti, azt hiszem, hogy mind 90-ben, mind 94-ben olyan képviselő-testület jött létre, amelynek az volt a legfontosabb feladata, célja, hogy megpróbálja megoldani az ipolysági helyi problémákat. Viták az utcanevekkel kapcsolatos zajlás után már nem nagyon alakultak ki. Voltak problémák az iskolák körül. Két szlovák alapiskola van. Én felszólaltam, figyelmeztettem a kollégákat, hogy a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a jövőben egy iskolára való gyerek se lesz, s akkor egyes szlovák kollégák nacionalistának, meg nem tudom minek minősítettek. Akkor még a képviselő-testületnek is volt beleszólása ilyesmibe. Azóta már messziről köszöntének, mert látják, hogy igazam volt. Hadd mondjam el, hogy azt is helytelenítem, hogy Ipolyságon két magyar alapiskola és két magyar gimnázium van. Az egyik egyházi, a másik állami. Tudomásom szerin ebben az évben 60 gyereket írattak mindössze magyar tannyelvű iskolába. Húsz évvel ezelőtt 110-120 volt a magyar iskolába beíratott gyerekek száma. Akkor elfértek egy iskolába, ma már a 60 gyereknek két iskola kell. Véleményem szerint ez az oktatás rovására megy. Megszűnnek a fakultatív lehetőségek az oktatásban, s a gimnáziumhoz visszatérve, helyesnek tartanám, ha a két gimnázium összefogna, ugyanis a magyar oktatás rengeteget veszít anyagi szempontból is. Ugyanis van itt egy jó gimnáziumi épület, s ahogy a jelekből látjuk, az állami oktatási gépezet ezt a nagy hagyományú gimnáziumot le akarja építeni. Lényegében akkor a magyarságtól elveszi ezt a modern épületet is, és ha az egyházi gimnázium meg is marad, egy régi, nem erre a célra épült épület-215 KORPÁS PÁL
