Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Korpás Pál†
KORPÁS PÁL 212 sági gimnáziumban végeztek. Most 1997-et írunk, s én, aki úgy érzem, hogy sok mindennek a kezdeményezője voltam, most egy kipenderített, kirúgott pedagógus vagyok. Várom a különböző szervek döntését, hogy hogyan folytassam szeptemberben, ugyanis július 31. után én már nem vagyok tagja ennek a tantestületnek. 1989 után érdekesen alakult a helyzet itt Ipolyságon. Létrejöttek a magyar pártok, amelyek, főleg a pártvezérek, a tapasztalatlanok, a hiúak, úgy gondolták, hogy ők találták fel a spanyolviaszt, nem voltak hajlandóak az együttműködésre. Mindenki mondta és csinálta a magáét. Voltak a választások, s kétségbe voltunk esve, hogy hogyan alakul majd a magyar képviselők helyzete itt, milyen arányban választják meg a magyar nemzetiségű képviselőket ide, a helyi képviselő-testületbe. Hosszúhosszú küzdelmet kellett folytatni. Megmondom őszintén, ebben elég fontos szerepet próbáltam játszani, bár nem az én dolgom, hogy megítéljem, hogy mennyire volt ez a szerep fontos. Többször összejöttünk a mezőgazdasági iskolában és más helyeken, hogy valamilyen módon megpróbáljuk a különböző magyar pártokat valahogyan összehangolni. Ez sikerült is. Az első demokratikusan választott képviselőtestületben 90%-ban magyar képviselők voltak. A polgármester is magyar nemzetiségű lett, akit aztán a következő választási időszakra is megválasztottak 1994-ben. Ekkor azonban már nem volt olyan sikeres a magyar képviselők bejutása a helyi képviselő-testületbe. Már elég jól működött az oszd meg és uralkodj elv, és sajnos nem sikerült olyan egységbe tömörülni, mint azelőtt.- Erre még vissza fogunk térni, de maradjunk még pár mondat erejéig 1989-ben. Ha tehetne, még pár mondattal elmondaná, hogy miért csak '91 júniusáig volt igazgató a gimnáziumban?- Én soha nem éreztem magam igazgató típusnak, ugyanis az igazgatói tisztség rengeteg adminisztratív munkával jár. Áttanulmányoztam, el tudtam végezni, de később az idegeimre ment a sok oktatással kapcsolatos törvény. Még a gazdasági törvényeket is végigböngésztem, de valahogy én úgy gondoltam, hogy nekem fő feladatom az, hogy ott legyek a katedrán, nem pedig az igazgatói szobában. Természetesen az igazgató, a jó igazgató mindent tud szervezni, irányítani, stb., de azért annyit el kell mondanom, hogy az alkotó és igényes igazgatókat nemcsak itt Ipolyságon, hanem általában nem nagyon szerették a tantestületek. Azok a pedagógusok, akik megszokták, hogy érdemeket főleg politikai hűségért vagy más szolgálatokért lehet szerezni, azok nem nagyon értették meg, hogy az iskolában a legfontosabb az oktatás, a tanítás. Én ilyen centrikus vagyok. Nevelés és oktatás - ez az én célkitűzésem, és úgy vettem észre, hogy néhány kollégám nem vette jó néven, ha én valamit következetesen megköveteltem oktatási téren, esetleg nevelési téren is. Nem voltak konfliktusaim, biztattak is, hogy vállaljam továbbra is el ezt a tisztséget, aztán én úgy döntöttem, hogy mégsem vállalom. Láttam, hogy a tantestületben van 1-2 ember, aki képes ezt csinálni, így született meg a döntés, hogy Tenczel István lett az iskola új igazgatója. Ő az én tanítványom, a mi iskolánkban végzett, orosz-szlovák szakos, most már megszerezte a képesítést történelemből is. Persze voltak a kezdetben tapasztalatlanságból fakadó problémái, de később egész komoly áttekintéssel végezte a munkáját, s egy kicsit még az adminisztratív munkát is szerette, tehát azt is becsületesen megcsinálta. Őt azért váltották le, mert aláírta az alternatív oktatás elleni tiltakozó levelet. Részt vett azon az összejövetelen, ahol ezt a levelet megfogalmazták. Sőt azt is elmondhatom, hogy innen
