Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Korpás Pál†
indult ki a kezdeményezés, hogy találkozzanak a magyar gimnáziumok igazgatói és fogalmazzanak meg valami tiltakozást, ill. hozzák nyilvánosságra, hogy mi is készülődik a magyar iskolák ellen. Akkor is titokban készítették elő ezt a dokumentumot, az oktatási tervet, s éppen az lepte meg őket, hogy még mielőtt hivatalosan az igazgatók elé terjesztették volna, már az igazgatók egy csoportja tudott róla, és hírt adott az egész szlovákiai magyar közvéleménynek.- Most visszatérünk oda, ahonnan az előbb elkanyarodtunk, tehát 1989 végére ill. 1990 elejére. Részt vett Ön az akkori VPN ill. FMK megszervezésében? Akár országos, akár regionális, akár helyi szinten. Ha igen, akkor miért, ha nem, akkor miért nem? Ha igen, akkor kikkel, és hogy történtek az események?- Őszintén bevallom, mindjárt az első lépéseknél nem voltam ott, amikor az FMK született, de a tanári karomból néhányan, pl. az igazgatóhelyettes ott voltak az alapító tagok között. Később én is bekapcsolódtam, de főleg olyan formában, hogy szerettem volna, hogy a magyarság egységét ezek a születő pártok ne bontsák meg, s ahogy már említettem, azon munkálkodtam, hogy Ipolyságon a magyar pártok együttműködjenek. Még ma is az a krédóm, hogy nem szabad felaprózódnunk, s ezt mindenütt hangsúlyozom. Sem az oktatásügyben, sem a politikai életben. Nem azt mondom, hogy szüntessük meg ezeket a politikai pártokat, mozgalmakat, de ebben a pillanatnyi szlovákiai politikai helyzetben, légkörben egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy hogyan lehetne biztosítani egység nélkül a szlovákiai magyarság jövőjét. Úgyhogy, amikor én elkezdtem úgymond politizálni, s az FMK helyi csoportjának a munkájában részt vettem, akkor is mindig az volt a célom, szándékom, hogy a magyar mozgalmak közötti kapcsolatokat szorosabbra kell fűzni, szorosabbá kell tenni. Később, mikor már megalakult az MPP is, az országos közgyűlésen Komáromban, Dunaszerdahelyen is mindkét alkalommal fel is szólaltam. Felszólalásaimban az oktatásüggyel foglalkoztam. Ami az FMK-t illeti - ugye az FMK az első parlamenti választások után kormánypárt volt - a politikai tapasztalatlanság sok hibát produkált abban az időben. Nekem nem tetszett, hogy egyszerre csak azt vettük észre, hogy akik minket képviselnek, nem a mi problémáinkkal foglalkoznak, hanem mennek a saját céljaik, ügyeik után. El kezdtek vállalatokat alapítani, különböző gazdasági társulásokat. Én mindig szociális beállítottságú ember voltam, s ezért ez valahogy nem tetszik nekem. Többször is elmondtam kritikusan a véleményemet, hogy nem helyes, hogy megfeledkeznek a választóikról, megfeledkeznek a szlovákiai magyar közösségről, s több időt szentelnek a saját ügyeik intézésének, mint a közösségi ügyeknek. Nem akarok közhelyeket mondani, de azt hiszem, hogy volt egy ilyen időszak az FMK életében. Ezek az emberek most is elég jó helyzetben vannak, akkor megalapozták a gazdasági hátterüket. Azt hiszem, hogy ez okozta azt a törést, szakadást is, és azokat az ellentéteket, amelyek aztán kialakultak az FMK és hát a többi magyar mozgalom között. Mikor készültünk 1992-ben és 1994-ben a választásokra, úgy alakult a helyzet, hogy sokáig nem tudtak a pártvezetők megegyezni abban, hogy hogyan próbálunk meg közösen fellépni. S ha már a pártokról beszélünk. Azt hiszem Meóiar ügyesen használta ki, hogy a magyar pártok, mozgalmak nem tudnak mindenütt megfelelően reagálni az alulról érkező igényekre.- Kanyarodjunk még vissza pár mondat erejéig 1989 végére, ill. 1990 elejére. Ipolyságon hogyan zajlott le az általános sztrájk? 213 KORPÁS PÁL
